© Fotók: Pusztai Sándor
Tegnap délután Vásárosnaménynál tették vízre azt a motorcsónakot, amely tovább folytatta a testvérpár keresését. Riportereink a tiszamogyorósi kompátkelőnél léptek a fedélzetre, hogy megfigyeljék a sokat tapasztalt legénység munkáját, és elsőkézből tudósítsák olvasóinkat a fejleményekről.
Szabó Csaba kutatásirányítót és csapatát a speciális kiképzést kapott 6 éves labrador, Vadóc is aktívan segítette.
A záhonyi tűzoltók, a Felső-Tisza-vidéki Búvár Egyesület, a Csengeri Szent Flórián Vízi Mentő Egyesület, a Nyíregyházi Mentőkutyás Egyesület, illetve a speciális mentők kutatása hétvégén nem járt sikerrel. Hétfőn lapunk munkatársai is elkísérték a testvérpárt hajóval és szonárral tovább kereső vízirendőröket és a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság vízimentő csapatát.
Vinczellér Tibor, a Nyíregyházi Speciális Mentők vezetője lapunk érdeklődésére elmondta: a folyó sodrása miatt az eltűnés helyétől akár 10 kilométerrel távolabb is felbukkanhatnak az elkövetkezendő napokban.
– Az örvény közepén is kerestük őket, több mint 7 méter mélységben. A vizet motorcsónakkal igyekeztek felkavarni, „megrúgatni” a kollégák, de csak nem bukkantak fel a feltehetően már élettelen testek. Ha a kutatóegységek nem járnak sikerrel, nem kizárt, hogy horgászok, vízitúrázók fognak rájuk találni – tette hozzá.
Hullámzó optimizmus
Benk illegális strandpartján tucatnyi falubeli, rokon, hozzátartozó vizslatta a tragédia helyszínét az úgynevezett „halálkanyarnál” köröző motorcsónakunkat. Egy tekintet mindvégig az élőket és holtakat egyaránt kiszimatoló Vadócra szegeződött. A kutya jelzésére nem kellett sokáig várni: száját nyalogatva, toporzékolva adta tudtára gazdájának az erős örvény körül, hogy talált valamit. Ezt mintegy alátámasztva a szonár is felfedezett két nagyméretű, úszó testet a víz mélyén, melyekről eddig nem derült ki, hogy az iszapba ragadt testvérpár lehet-e.
Szabó Csaba ezután másodmagával rótta a köröket a csónakkal, vízmozgást, hullámokat generált, majd újra és újra bevetették a technikai és a négylábú segítséget.
– Veszélyes és csalóka szakasz ez, nem véletlenül emlegetik halálkanyarként – árulta el a parton várakozó asszonyok egyike. – Bizony, sokan odavesztek már a mély vízben! Ennek ellenére mégis lejárnak fürödni, úszni az emberek, nem tanulnak a halálesetekből – tette hozzá.
Tovább keresik a testvérpárt
Volt, aki távcsővel kémlelte a vízfelszínt a partról, mások könnyeikkel küszködve szinte a semmibe révedtek. Itták a partot érő kutatók szavait, hátha megtudnak valami új, fontos, reményt adó információt. Várták, hogy valaki végre felkiáltson, „megvannak”, a késő estig tartó keresés azonban hétfőn sem vezetett eredményre. Az egyik középkorú férfit, aki reggeltől kint állt a partszakaszon, szerettei kísérték az árnyékba, mert kis híján elájult. Arról a rokonról, aki a testvérpárt igyekezett kimenteni, megtudtuk: az újraélesztése óta otthon lábadozik. Testileg napról napra javul az állapota, de lelkileg képtelen feldolgozni a történteket.
