A csarodai református templom a késő román kori falusi templomok egyik legszebb példája. A patak parton fekvő, virágokkal körbevett templomot a belső falait díszítő XIII. századi freskók teszik különösen érdekessé.
A templom története
A XIII. század második felében épült templom építésével egy időben, a hajó északi falára és a diadalív felületére freskók kerültek. A szentély festményei kicsit később az 1300-as években készültek, ekkortájt Csaroda fontos hely volt, Bereg vármegye közgyűléseinek színhelye. A szentély bordás boltozata a XIV. század végén épült kora gótikus stílusban.
A XVI. század közepétől már a reformátusok birtokában van a falu és a templom is. 1642-ben bevakolták a freskósorozatot, és népi reneszánsz stílusú, ősi életfás-virágos ornamentika került a falakra, a külső ajtó és ablakkeretekre.
A templom belső berendezése 1777-ből származik.
A templom leírása
A Csaronda-patak által félkörívben körbeölelt kis dombon magasodó templom nyugati homlokzata fölött emelkedő körerkélyes toronytűhegyes; a környékre jellemző fazsindellyel fedett sisakban végződik. A XVII. századi református népies falfestés nyomait a külső falakon is megfigyelhetjük.
A templomban a gótikus bordás keresztboltozatú szentély diadalívvel csatlakozik a korábbi, XIII. századi síkmennyezetes hajóhoz.
A freskók közül a hajó bal oldali falán található szentek alakjai a legrégebbiek, balról jobbra haladva szigorú bizánci rendben, János apostol, Kozma és Damján, az orvosszentek, Szent Péter és Szent Pál, Szűz Mária és a Szent Család követi egymást.
A szentély falán a tizenkét apostol közül ma már csak hatnak a képe vehető ki, az ablak két oldalán pedig Szent Katalin és Szent Dorottya alakját látjuk, az ablak felett pedig a sírból feltámadó Krisztus elevenedik meg.
Figyelemre méltó még az 1777-ben készült festett famennyezet, hasonló korú a népies barokkot idéző festett fa szószék, a karzat és a padok. A templomban látható az 1758-ban készült Rhédey-epitáfium. A település birtokosai a Rhédeyek támogatták a templom bútorzatának elkészültét.