Fekvése

Beregsurányba a 4127-es számú úton juthatunk el. A magyar–ukrán nemzetközi közúti átkelőhely a 41. sz. főútvonalészaki oldalán fekszik, Nyíregyházától kb. 70 km-re északkeletre.

Nevének eredete

A Bereg előtag a hajdani Bereg vármegyéhez való tartozást jelöli (a Tiszaháti járás része volt), a Surány személynév alapja talán a szláv Šuran családnév, de lehet az ótörök cur méltóságnév is.

Története

A települést 1911-ig csak Suránynak nevezték. Az egykori Nagy és Kis jelzővel megkülönböztetett falvakból olvadt össze, ősi lakhelye volt a Surányi családnak, amely a Káta nemzetségből származó 1216 táján élt Rafael comes Gábor nevű fiától származott.

1272 körül a Bereg megyei Surányt a Káta nemzetségből származó Rafael fia Gábornak Tamás nevű fia – a Lázári család őse – V. István királytól kapta mint magvaszakadt birtokos faluját. 1280-tól Aladár (Mihály fia), és Gábor fia, Tamás között erőszakos birtokviszály dúlt. 1299-ben a Várdaiak birtokolták az Egyházassurány néven említett települést. Az 1345-ben birtokosként jegyzett Surányi János és fia, Tamás, Kisvárdai Jánossal a Márok és Surány közti határ iránt perlekedett. Nagy- és Kissurányt a 14. században a Nagysurányi, a Kissurányi, a Medgyes és a Barabási Csépán családok birtokolták. 1496-ban Kissurányt már praediumként, vagyis puszta telekként jegyezték fel. 1567-ben a tatárok Nagysurányt feldúlták, felégették és a lakosságot elhurcolták. 1648-ban birtokosukul említik az oklevelek Telegdi Istvánt, Perneszi Gábort, Lónyay Menyhért özvegyét, Ujfalusi Zsigmondot, Perényi Zsigmondot és Gábort, Barkóczi Gábort és Dessewffy Ádámot. 1651-ben beiktatták fiúsítás folytán Bornemissza Katalint (Kállay Ferenc, utóbb Perényi György özvegyét) és általa utódait, valamint Sályi Istvánt és nejét, Fuló Zsuzsannát. 1729-ben beiktatták Ludányi Bay Istvánt, Mihályt és Évát a surányi és más részekbe, valamint 1807-ben Bay Istvánt. 1822-ben birtokolt itt Bay Károly és József, 50 év múltán Bay Ferenc, József és Erzsébet, Bay Györgyné, báró Uray Gyula, Lónyay Gábor és Eötvös Jenő, akiknek „ízléses kastélyaik” voltak itt.^[3]

Bereg vármegye katonai leírói 1782–25 között mocsaras, magas törzsű, némi bükkel, nyírfával elegyes bozótos tölgyerdőt találtak a településnél. Az utak és rétek nagyon mocsarasak voltak, jó szénát csak a legközelebbi település, az Asztély melletti ritka erdőben lehetett gyűjteni. A falutól keletre elágazott az országút, a Munkács felé vezető, elég kemény talajú, az erdőben meglehetősen széles épp Surány előtt ment el. A falun átmenő Beregszászra vitt, a harmadik, a Váriba vezető az állapota miatt kevéssé volt forgalmas, a Tarpáról jövő országút viszont esős időben az erdőben elég rosszul volt járható.

Fényes Elek Geographiai szótárában (1851) Surányt magyar-tót faluként találjuk Bereg vármegyében, 617 lakossal, erdeje igen sok, földje termékeny volt. A 30 év múlva kiadott Bereg vármegyei monográfiában magyar helységnek írták a Tiszaháti járásban a naményi országútnál, 104 lakóházzal, 686 lakossal és 2630 holdnyi területtel. (Sík határában gyakran találtak őskorinak mondott bronzleleteket; így 1879-ben báró Uray Gyula földjén egy bögrében több mint 40 bronz karperec és egy lándzsa került napvilágra. A Mic pataknál egykor erősség, valószínűleg földvár feküdt, amelyet Várszegnek neveztek.

A 13. században Bereg vármegye alsó szélén Surány és Márok táján volt Pázmányfölde település, amely első birtokosáról, Hunt-Pázmánról kapta a nevét.)

Helytörténeti érdekességek

• Nagyszőlősi Mihály egyházi szakíró a 17. század második felében itt volt római katolikus lelkész.

• Bay György 1792-ben született a településen, 1815-ben testőr lett. Bécsi tartózkodása során ismerkedett meg Kisfaludy Károllyal és hatására verselni kezdett.1820-ban hazaköltözött, levelezett Kazinczyval is, a költészet mellett műfordítással is foglalkozott.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.^[4]

Nevezetességei

A Rákóczi u. 2. sz. alatt álló műemlék református templomról 1299-ből maradt fönn az első feljegyzés, akkor még valószínűleg fatemplom lehetett, hiszen a jelenlegi kőből épült a 14. század második felében. A síkmennyezetes hajó és a sokkal alacsonyabb, bordás keresztboltozatú szentély gótikus stílusú, a szentély sarkaihoz kívülről kétosztású pillérek támaszkodnak. A nyugati hajóteret fakarzat foglalja el, a csúcsos diadalív fölött az 1715-ös évszám olvasható. Az északi fal meszelése alatt középkori falképek rejtőznek. Az ülőfülke 14. századi, a berendezés, köztük a kő szószék faragott hangvetővel 18. századi, népies barokk díszítésű. A templomot 1715-ben és 1779-ben is javították, 1828-ban Bay Károlytáblabíró a kegyúri székek előtt készíttette el a családi kriptát. A templom tornya és előépítménye 19. századi, a háromszintes torony legfelső szintjén négy félköríves ablak van. Az órapárkányos sisak minden oldalán zsalus ablakocskát láthatunk.

A faluba vezető út bal oldalán, az Árpád u. 115. sz. alatt kellemes látvány fogadja az arra járót. A beregi részen ritka barokkkúriák egyike a műemléki védelem alatt álló volt Bay-kastély. A manzárdtetős, magas lábazaton álló kúriát a stílusjegyei alapján a 18. század végén, illetve a 19. század elején emelhették. A Bay család építtette, amelynek a 17. század utolsó harmadában már fa udvarháza állt Surányban. Sokáig a helyi önkormányzat óvodája működött benne, 2006-ban teljes felújításon esett át, így jelenleg még üresen áll.

A Rákóczi utca 1. sz. alatt, nagy parkban látható a szintén műemlék Uray-kastély (vagy Károlyi-kastély). Az épületet a Uray család építtette a 19. század közepénklasszicista stílusban. A földszintes épület utcai és udvari homlokzatán a négyoszlopos oszlopcsarnokot háromszögű oromzat zárja le. Külsejében és belsejében is egyszerű kiképzésű, romantikus részletekkel. A helyi önkormányzat tulajdona, jelenleg a polgármesteri hivatal működik benne.

A második világháborús emlékmű az Uray-kastély parkjában (amelyet Bárókertnek hívnak) látható. A községben helytörténeti magángyűjtemény is van.