Nagy port kavart a Bors pénteki cikke, amiben Harkányi Endre arról beszélt, hogy méltatlanul bánt vele Eszenyi Enikő. Kiderült, Szegedi Erika színművésznő is hasonlóan érez.

Elfordítja a fejét, ha elmegy a Vígszínház épülete előtt, pedig majdnem negyven év köti a teátrumhoz – ez jutott a Bors tudomására arról a színésznőről, akinek olyan mély konfliktusa volt Eszenyi Enikő igazgatóval, hogy azóta sem tudott megbocsátani.

A Bors pénteken megírta, hogy Harkányi Endre Kossuth- és Jászai-díjas színművész elhagyja a Vígszínházat, mert fizetését a felére akarták csökkenteni. Arról is beszélt, hogy nem csak vele, hanem egyik kolléganőjével is méltatlanul bánt Eszenyi Enikő igazgató. A művésznő, akiről szó van – mint megtudtuk –, Szegedi Erika, akiről Harkányi így nyilatkozott: „…egy mondatot kellett volna elmondania a Rómeó és Júliában. Ő remek színésznő, a virágkorát élhetné, de miután visszautasította az egy mondatot, Eszenyi Enikő közölte vele: többé nem vagy a társulatom tagja”.

A Bors megkereste a Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művészt, Szegedi Erikát, ő azonban nem kívánt nyilatkozni a témában. Azt mondta, hogy korábban a Magyar Fórumnak mindent elmondott:
‘… a közelmúltban nagy nehezen, de rászántam magam arra, hogy otthagyjam a Vígszínházat. Hiányzik az életemből, szinte minden éjjel erről álmodom, mégsem tudnék visszakozni. Egyre erősebb lett bennem a késztetés, hogy búcsút mondjak, mert már túlzottan kiszolgáltatottnak kezdtem érezni magam. Nem szerettek. Elfogyott a levegő körülöttem. Elromlott a hangulat. Hiányoltam a velem való törődést, a hozzám illő szerepeket, a megbecsülést. Szomorú volt megélni azt, ahogyan a kollégáim vergődnek a nagy múltú színház gyönyörűen felújított falai között. Annyira lélekölővé vált az egész, mint egy gyár.

Az igazgatónő, Eszenyi Enikő hiába remek színésznő és nagyszerű rendező, számomra elfogadhatatlan módon vezeti a színházat: túl sok feladatot akar elvégezni egyszerre, ami miatt, ha nincs kellő önfegyelme, és elragadja a hisztériás hangulat, ok nélkül bánt meg embereket mások szeme láttára. Nagynevű elődje, Várkonyi Zoltán ezt sohasem engedte volna meg magának, bárkivel bármilyen problémája volt, mindig kedvesen és finoman, négyszemközt beszélte meg vele.’

A lap megkereste Eszenyi Enikőt, aki nem kívánt nyilatkozni.