A második félévtől érdemben már nem emelkedik tovább az élelmiszerek ára, ám arra sincs sok remény, hogy olcsóbbá váljon a mindennapi élet. Az árrobbanást kiváltó globális piaci folyamatok ugyanakkor bizakodásra adnak okot, a következő években pedig a fizetések dinamikus emelése kompenzálhatja az új árszintet – írja a napi.hu.
Az Európai Unió egyre több tagállama már elérte az inflációs csúcsot, az eurozónában a tavalyi év utolsó hónapjaiban már mérséklődött a mutató. Magyarországon a téli hónapokban még nem fékeződik a drágulás, amelynek oka egyebek mellett az év elején szokásos átárazások és az üzemanyagárak, valamint az energiaárak emelkedésének késleltetett inflációs hatása. A Magyar Nemzeti Bank karácsony előtt publikált inflációs jelentésében azzal számol, hogy márciustól fokozatosan, júliustól pedig egyre jelentősebben mérséklődik az infláció. Ez nem jelenti azt, hogy megáll a fogyasztói árak emelkedése, mindössze jelentősen lelassul.
Magyarországon az élelmiszerek ára emelkedett brutálisan: 2022 novemberében átlagosan 48,7 százalékkal kellett többet fizetni az üzletekben, mint 2021 novemberében. Ezen belül
- az alapanyagok 42,2 százalékkal nőttek,
- a feldolgozott termékek 51,7 százalékkal kerülnek többe.
Az Európában rekorder élelmiszer inflációhoz a feldolgozott termékeknél a tejtermékek és a pékáruk drágulása járult hozzá legjobban, de minden termékcsoportban meredeken nőttek a fogyasztói költségek. A tejtermékeken belül egyes termékcsoportok ára egy év alatt duplájára nőtt.
A jegybank azzal számol, hogy egyrészt némileg visszaesik a belföldi kereslet, másrészt jelentősen csökkennek a globális alapanyagárak.
Az élelmiszerek példátlan áremelkedéséhez nemcsak a globális folyamatok járultak hozzá, hanem a hazai élelmiszeripar helyzete is.
Az MNB is rámutatott elemzésében arra, hogy a hazai mezőgazdaság szerkezete a rendszerváltás után jelentős fordulatot vett: leépült a feldolgozás, és a termelők az alapanyag-előállításra rendezkedtek be.
Ez a káros folyamat a tejtermékek árában egyértelműen visszaköszön: a nyerstej előállítás és a hazai állattartás világviszonylatban versenyképes, ám a feldolgozott tejtermék-gyártás gyakorlatilag lenullázódott.
A „magyar tejből készült termék” felirat a legtöbb idehaza beszerezhető sajt, egyéb tejtermék csomagolásán megtalálható. Azt ugyanakkor kevesen tudják, hogy ezeknek a termékeknek a többsége külföldön készül, és immár késztermékként kerül a magyar tejből készült, mégis import feldolgozott tejtermék a boltok polcaira. A szállítási költségek pedig jelentősen megemelkedtek. A hazai feldolgozók jelentős része ráadásul alacsony hatásfokkal működik, az infrastruktúra jelentős korszerűsítésre szorul. A szakértők egyetértenek abban, hogy a következő években hazai és uniós forrásokból a feldolgozott termékek piacára kell visszatérnie a magyar élelmiszeriparnak, máskülönben továbbra is kiszolgáltatott lesz hazánk az élelmiszereket érintő árváltozásoknak.
A hazai mezőgazdaság egyébként az ország jelenlegi lakosságának a kétszeresét is képes eltartani.
Az MNB jelentésében rámutatott, hogy az adatok szerint az önköltség, vagyis az energiaárak és a bérköltségek emelkedése ellenére is jelentős profitra tettek szert az infláció emelkedése és a különadók bevezetése mellett is a legjelentősebb hazai gazdasági szereplők.
A jegybanki jelentés külön nem nevesíti a kiskereskedelmi láncokat, ugyanakkor az árak drasztikus emelkedése nem feltétlenül csak a költségek növekedésével arányosan nőtt. Piaci előrejelzések egyébként nincsenek, vagyis jelenleg a multik akaratán múlik, hogy milyen termékcsoportok drágulnak, és a fogyasztók által kifizetett pluszpénz mekkora hányada képez végül profitot.
Az elszálló árak elsősorban ugyanakkor az alapanyagárak emelkedésére vezethetők vissza, ez a folyamat ugyanakkor már az orosz-ukrán konfliktus után elkezdődött. Elindítója a koronavírus-járvány utáni időszakban a kínálatnál jóval erőteljesebben megjelenő kereslet volt.
Az áram és a gáz nagykereskedelmi árának jelentős csökkenése már megtörtént, jelenleg az energiahordozók olcsóbban szerezhetők be, mint a háború tavaly februári kitörésekor. Ennek hatása később válik érzékelhetővé, egyelőre a lakosság sem érzékeli a kedvező folyamatot ott sem, ahol piaci árért fűtenek a háztartások.
Az áresés igaz a gabonapiacon is. Az ENSZ-FAO élelmiszerár-index 1 százalékkal már elmaradt 2022 decemberében a 2021. decemberi értéktől. Azonban az egész évet tekintve, a legfontosabb nemzetközi élelmeszer-alapanyagok árváltozását követő mutató 14,3 százalékkal magasabban állt, mint 2021 végén.
Maximo Torero, a FAO vezető közgazdásza
örömteli stabilitásról beszélt két erősen zaklatott esztendő után. Még korai lenne hátradőlni, ezért fontos, hogy a figyelmünket a globális éhezés csökkentésén tartsuk, mivel a globális élelmiszerárak még így is magasak. Egyes alapvető élelmiszereknél kiugróan, a rizs is folyamatosan drágul, továbbá a jövőbeli készletek körül is akadnak bizonytalanságok.
Leginkább a növényi olajok álltak az index zuhanása mögött, miután 6,7 százalékos globális piaci árcsökkenésükkel az elmúlt közel két év legalacsonyabb szintjére jutottak.
A jegybank szerint jövőre tér vissza az infláció az 5 százalék alatti sávba, vagyis az árrobbanás előtti időszakhoz hasonló állapotot leghamarabb 2024-ben érjük el.
Ebben az esetben sem esnek már a 2021-es szintre az árak, vagyis nem kell a boltokban kevesebbet fizetni, ugyanakkor az érdemben nehézségeket okozó drágulás megáll.
Az árakat pedig a reálértékben újra növekedési pályára kerülő bérekkel lehet ellensúlyozni, vagyis azzal, ha az árak emelkedése megáll, de a keresetek a következő években ismét 10 százalék feletti mértékben emelkednek átlagosan, de már alacsony infláció mellett.
A bérek emelkedése pedig attól is függ, hogy a szakszervezeteknek, a munkáltatóknak és a kormánynak sikerül-e megállapodni egy újabb hosszú távú bérmegállapodásról. A 2016-ban kötött, 2022 végéig hatályos egyezség hatására a hat év alatt több mint 40 százalékkal nőtt a fizetések vásárlóereje, beleértve a minimálbér és a garantált bérminimum reálértékét.
