Vásárosnamény – „Ezeresztendős történetünkön végigtekintve látjuk, hogy hasonló helyzetben számtalanszor volt már az ország, sokszor megtépáztak, megcsonkítottak bennünket, mégis az elszakított részek idővel mégis egybeforradtak, mert Magyarország az Istentől adott természetes egység, hogy abból sem elvenni, sem hozzáerőszakolni részeket nem lehet”.

Magyarország fájdalmára a trianoni békediktátum 1920. június 4-én megköttetett. 2010 óta ez a nemzeti összetartozás napja, amelyre mi MAGYAROK közösen emlékezünk.

Azon a kilencvennyolc évvel ezelőtti pénteken a templomokban megkondultak a harangok, a gyárakban felbőgtek a szirénák, hogy jelezzék a nemzeti összeomlás gyászát.

június 4-én, pénteken Budapesti idő szerint 16:32-kor elvették városainkat, a 293 ezer négyzetkilométernyi Magyarországból 93 ezer négyzetkilométer maradt, a 18 millió magyarból több mint tízmillió a mesterségesen meghúzott határokon túlra került. Elvesztettük az iparunk 38, a nemzeti javak 67 százalékát. Mégsem tört össze a nemzet: poraiból felépítette önmagát és bebizonyította, hogy a magyarok, éljenek bárhol, mindig magyarok maradnak. Ez a nap lehetőség arra, hogy emlékezzünk és hogy emlékeztessünk mindenkit arra: ezt az országot nem lehet térdre kényszeríteni.

Amíg élnek magyarok a földön, mindig lesz valaki, akinek fájni fog Trianon. – Az összetartozás napja azt üzeni, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy belefeledkezzünk a fájdalomba. Csak úgy tudunk életben maradni, ha megindulunk és használjuk a levágott kezeket, lábakat. Azaz, ha tanulunk a határokon túl élő honfitársainktól és ha büszkék vagyunk rájuk. Van mire büszkének lennünk, hiszen példát mutatnak nekünk azzal, ahogy a legnehezebb időkben is őrzik a magyarságukat, mi pedig ezt úgy hálálhatjuk meg, ha olyan anyaországot teremtünk, amire ők is büszkék lehetnek.