Barabás község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi járásban.

Fekvése

A magyar–ukrán határon fekszik. Szomszédja az ukrajnai Mezőkaszony. A település határátkelőhellyel rendelkezik, amelyet 2006-ban adtak át.

Története

Barabás már az Árpád-kor óta lakott település. Nevét az oklevelek 1288-ban említik először, mint a Várdaiak és a Barabási család birtokát.

1403-ban Zsigmond király hűtlenség miatt elvette a Barabási család tagjaitól és a település egy részét Guthi Boldizsárnak adta. 1406-ban Zsigmond király a falu más-részét Haraszthy Balázsnak adományozta. 1400-as évekvégén több család is birtokosa, úgymint az Upor, Guthi Országh, Beregi, Perényi, Károlyi, Pocsaj, Surányi családok is.

1512-ben A Perényi család két ága osztozkodik rajta.

A 16-17. században a Beregi és a Guthi család birtoka, de nőági örökségként és zálogjog címén a Rozsályi Kún, Vay, Makrai, Dessewffy, Daróczy családok is birtokosok itt.

A 18. században birtokosai még a Péchy, Lónyay, és a gróf Degenfeld családok is.

A jobbágyfelszabadítás idején a Bárczay, Lipcsey és a Somossy családoknak van itt birtoka.

A Trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Mezőkaszonyi járásához tartozott.

Népcsoportok

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

Nevezetességei

• Református templom – A középkor-ban épült templom tornyát a 15. században építették, barokk stílusban.

Természeti értékei

• Kaszonyi-hegy Természetvédelmi Terület.

Nevét a szomszédos Ukrajna területéhez csatolt Mezőkaszony településről kapta. A hegyen – mely legfőképp csak nevében hegy, inkább kisebb dombnak mondható – kőbányászat folyik, csak a bányaművelés szüneteiben látogatható. A 160 hektáros védett terület gazdag madárvilággal rendelkezik. A nyaranta itt táborozó természetvédők e környéken közel 70 fajt számoltak össze. A hegynek és környékének klímája – a Kárpátok közelsége miatt – az átlagnál hűvösebb, párásabb. Növényvilága is inkább kárpáti jellegeket mutat.