Vannak hagyományok, amelyek nemcsak megmaradnak, hanem évről évre egyre nagyobb jelentőséggel bírnak. Ilyen a kéményseprők újévi látogatása is Vásárosnaményban, amely immár elválaszthatatlan része lett a január eleji ünnepi pillanatoknak a Bereg szívében.

A néphiedelem szerint az év első napjaiban látott kéményseprő szerencsét, bőséget és jó egészséget hoz, talán éppen ezért fogadják minden évben mosollyal és nyitott szívvel a városházán is a díszruhás vendégeket. 2026. január 8-án délelőtt idén is különleges hangulat költözött a városháza falai közé: cilinderben, ünnepi egyenruhában, kezükben a jellegzetes rugós kotróval érkeztek a kéményseprők, hogy boldog és szerencsés új esztendőt kívánjanak a városnak.

A vendégeket Filep Sándor polgármester és Deák Ferenc jegyző fogadta, a találkozó pedig nem csupán egy udvariassági látogatás volt, hanem őszinte, jókedvű beszélgetés a mögöttünk hagyott esztendőről és az előttünk álló kihívásokról. Az újévi köszöntés során elhangzott, hogy a 2025-ös év összességében szerencsésnek és eredményesnek bizonyult mind az önkormányzat, mind pedig a kéményseprők számára. Filep Sándor polgármester hosszabban is megosztotta gondolatait az elmúlt időszakról és a jövőbe vetett reményről:

„Az ember ilyenkor, az év elején óhatatlanul számot vet azzal, mi minden történt mögöttünk, és milyen álmokat, terveket fogalmaztunk meg egy évvel ezelőtt. Jó érzéssel mondhatom, hogy 2025 elején sok célt tűztünk ki magunk elé, és ezek közül rengeteget sikerült megvalósítani – a város fejlődése, a közösségi összefogás és a mindennapi munka eredményei mind ezt igazolják. Úgy érzem, hogy ez az év is megerősítette bennünk: Vásárosnamény ereje az itt élő emberekben, a hagyományainkban és az egymás iránti figyelemben rejlik. A kéményseprők januári látogatása számomra mindig egyfajta jel: azt üzeni, hogy jó úton járunk, és ha összefogunk, a 2026-os esztendő is lehet szerencsés, boldog, sikeres és – ami talán a legfontosabb – egészségben gazdag év mindannyiunk számára.”

A köszöntés végén természetesen nem maradhatott el a pezsgős koccintás, a hagyományos, szerencsét hozó „gombfogás”, valamint a kötetlen, baráti beszélgetés sem, amely tovább erősítette azt az érzést: Vásárosnaményban a hagyomány nem pusztán múltidézés, hanem élő, közösséget formáló erő.

Ahogy a kéményseprők továbbindultak, a városházán még sokáig ott maradt a jókedv és a remény, valamint annak ígérete, hogy a szerencse idén is mellénk szegődik a Bereg szívében.