A korábbi felszámolási szabályozás alapján az átadó és az átvevő munkáltató egyetemlegesen felelt az átszállást megelőzően esedékessé vált munkavállalói követelésért, ha a munkavállaló az igényét az átszállást követő egy éven belül érvényesíti. Ehhez képest az új rendelet szerint az átvevővel szemben azok a munkaviszonyból eredő követelések érvényesíthetők, amelyek az átszállást követően keletkeztek.

Azok a munkaviszonyból eredő követelések, amelyek az átvétel időpontját megelőzően keletkeztek, nem szállnak át az átvevő munkáltatóra. 

Az új kormányrendelet szerint a folyamatban lévő eljárásokra is érvényes az új szabályozás. A Napi.hu megkeresésére Pajor Dávid felszámolási kérdésekkel foglalkozó ügyvéd elmondta: nyilván nehéz megjósolni minden friss jogszabály gyakorlati hatásait, azonban a változtatás önmagában nem tűnik problematikusnak a munkavállalók szempontjából, továbbá gazdaságilag racionálisnak tűnik.

Fontos továbbá, hogy nem a felszámolási eljárás általános szabályai változnak, hanem csak a veszélyhelyzet idejére vonatkozó különös eljárási szabályok.

A kiindulási alap, hogy mostantól csak az átvételt követően keletkező kötelezettségekért felel az átvevő a munkavállalókkal szemben.

Az ügyvéd szerint gazdaságilag alátámasztható, hogy a tevékenységet (és a foglalkoztatást) folytató gazdasági társaságot indulástól ne terheljék az adós kötelezettségei. Az átvett munkavállalók követelése nem enyészik el. A tevékenység folytatására a veszélyhelyzet alatt lehetőség van arra, hogy azt ne az adós gazdasági társaság, hanem általa alapított másik társaság végezze, amelyhez a tőkét, eszközöket és a munkaerőt az adós társaság biztosítja.

A gazdálkodás eredménye végső soron az adós felszámolásába folyik be, ahol a munkaviszonyból fakadó követelések a zálogjoggal biztosítottak után, a felszámolási költségek között kerülnek kielégítésre.

Ezzel ráadásul külön eljárás nélkül juthatnak a munkavállalók a munkabér jellegű követeléseikhez a felszámolás keretében.

Ennek időbelisége persze nagyban függ attól, hogy az átvevő és a tevékenységet folytató gazdaság mikor és milyen időközönként tartozik majd az elért eredményét alapítója – az adós – részére osztalékként kifizetni.

Pajor Dávid szerint ebben a körben alapvetően az a kérdés, hogy a tevékenységet tovább folytató átvevő társaság mennyi időnként, illetve milyen feltételekkel fogja gazdálkodásának eredményét felszámolásba osztalékként befizetni. Ez utóbbi az átvevő társaság alapítójának – a felszámolón keresztül az adósnak – a döntésén múlik.