Közzétette - Kategória - Bereg, Szatmár és Rétköz térségi krónikái, Beregi Krónikák, Egyéb, Regionális hírek, Tákos, Vezér cikkek

Tákosi református templom: A Bereg egyik legszebb kulturális hagyatéka


tákosi református templom (3)
Tákos kis község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Bereg szívében. Nyíregyházától északkeletre 63 km-re található, a 41-es úton közelíthető meg. Felszíni gyűjtések, terepbejárások és földmunkák során talált szórvány leletekből, arra lehet következtetni, hogy a település már az őskorban is lakott volt. A Bereg talán egyik legszebb kulturális hagyatéka a tákosi református templom.
tákosi református templom (4)

Templombelső festett berendezéssel (Asztalos Sándor Ferenc műve)

A templomberendezéseket itt Tákoson, illetve az ország számos részéhez hasonlóan, az egykori, hagyományos életkeretek között élő paraszti, mezővárosi közösségek a 18. sz. végéig, helyenként a 19. sz. első felében is a templomi tárgyakat ugyanazokkal a mesterekkel készíttették, akikkel saját házuk bútorzatát. Sőt gyakran előfordult, hogy a kórusban áglábas vagy fúrt lábú házi készítésű padokat helyeztek el. A templomberendezések tanulmányozásának így a paraszti-mezővárosi közösségek ízlésfejlődése szempontjából is jelentősége van, hiszen sok olyan elemet, motívumot őriztek meg eredeti tárgyi valóságukban, amelyet napjainkban csak közvetve elsősorban archivális források révén ismerhetünk meg, ugyanis a templomokban megőrzött bútorok egykori profán használatú párjai elhasználódtak, tönkrementek. A r. k. és ev. templomok berendezése közvetlenül követte a késő középkori hagyományokat. Ezek az egyházak a központilag előírt liturgikus szabályok szerint továbbra is megtartották a templom főtengelyében elhelyezett oltárokat. Az oltárok készítésében sok népi, ill. népies, provinciális műhely vett részt. A ref., unit. templomokat oltár nélkül centrális elrendezési elv szerint bútorozták be. A templom középpontjába valamelyik oldalfal középtengelyében a szószéket helyezték el. Ez előtt a templom piacán volt az úrasztala (általában archaikus módon kerek lappal), alatta kis szekrényként is használható, zárható ajtajú alépítménnyel.
tákosi református templom (20)

Fotó: internet

A 18., de főleg a 19. sz.-ban az alföldi nagyvárosok nagyméretű templomaiban az úrasztalát alacsony kerítéssel vették körül. A szokás – Erdély kivételével – a nyelvterület egészén elterjedt. A templom piacát vette körül jobbról-balról nemek szerinti elkülönülésben a férfiak, asszonyok egy-két mezőre osztott padsora: A szószék alatt helyezték el a papi stallumot (papi szék, Mózes-szék), amely általában baldachinos volt. Ahol a gyülekezetnek nemes, kisnemes tagjai voltak, azok a családjaik számára szintén készíttettek külön, gyakran címerekkel ékesített stallumokat, esetleg stallumokat állíttattak patrícius famíliák is. A templomokban a közösség belső hierarchiája – elsősorban vagyoni tagozódása – alapján határozták meg az egyes egyháztagok ülőhelyeit. A padok előlapját, a stallumok elő- és hátlapját a készítésük korának megfelelő díszítőfestéssel látták el, amely általában a kar és a kazettás vagy festett famennyezethez hasonló kivitelben készült.
tákosi református templom (6)

Fotó: internet

A 18. sz. utolsó harmadától késő barokk, rokokó, klasszicista stb. faragások szorították háttérbe a festést, egyes helyeken faberakásos díszítés is előfordult. A szószékek feljáróját, párkányzatát, talapzatát gyakran falazták, nemegyszer művészi módon kőből faragták (Kolozsvár-Farkas utca, Dés, Magyargyerőmonostor, Csombord stb.), a hangvetők azonban szinte kivétel nélkül fűrészelt, leginkább a famennyezetek stílusában festett díszítésű asztalosmunkák voltak. A ref. templomban kedvelt motívumként gyakran illesztették a szószékkorona csúcsára a saját vérével fiókáit tápláló pelikán madár figuráját. Gyakran faragással és festéssel díszítették az énekmutató zsoltártáblát. Az épített szószékfeljáró, szószéktalapzat és a szószék párkányzata felületein lévő vakolatdíszítés a lakóházak díszítőmotívumainak fő forrásaivá váltak a 19. sz. elejétől és közvetlenül befolyásolták a lakóházak oromzatának, homlokzatának történeti stílusokhoz igazodó építészeti kiképzését. A középkori templomalapítók és kegyurak szokása volt síremlékükön vagy külön címeres kőtáblán egyháztámogató tetteiket megörökíteni.
tákosi református templom (2)

A tákosi templom harangtoronnyal. Épült a 18. sz. közepén, a festett famennyezet 1766-ban készült

A tákosi református templom ezekhez mérten épült, melynek legősibb része 1766-ban épült. Az építési dátumot megörökítő „kazettán” olvashatjuk: „ANNO 1766-BAN, DIE 30 JUNY”

Azt tartják róla, hogy: „a nép emelte magának fából és sárból”, abban az időben, amikor Mária Terézia rendelkezései megtagadták a követ és a téglát a reformáció híveitől. A tákosiak megmutatták, hogy akkor is szép templomuk lesz. A királynői utasítások ellenére megépítették abból, ami adva volt bőven a beregi embernek: fából és sából, mint a fecske a fészkét.
A templom malomköveken állt, erre kerültek rá a nagyméretű talpgerendák. Favázas rendszerben épült, a vázak közötti részt paticsfal tölti ki. 1784-ben a templomot nyugat felé kibővítik, elkészül a „renováta”. A mennyezeti kazettán olvashatjuk: „RENOVÁTA: ANNO 1784.” Ez a rész is gerendavázas, de többszöri romosodás után egy-egy oszlop közét vályoggal falazták vissza. A templom egészében a középkori gótikus építészet stílusjegyeit hordozza magán.
 tákosi református templom (1)
Teremtemplom, keleten poligonális sokszög végződésű. A tetőszék kötési rendszere, kötőelemei és csomóponti jelet a középkori faépítészet egy kései példája. A bejárat előtt a lekontyolt nyeregtetős cinterem foglal helyet.
tákosi református templom (10)

Fotó: internet

A templom paticsfala ellenére is dacol az idővel, „állja a sarat”, pedig lassan közeledik 250. évéhez.
A festett fakazettás mennyezete, berendezése, szószéke, karzata adja az igazi értékét, s emeli olyan hírnévre, hogy ország-határainkon túlról is egyre többen jönnek megtekinteni ezt a kis templomocskát. A színes mennyezet készítője a nevét egy kazettán megörökítette: „ÉN, ASZTALOS LÁNDOR FERENC CSINÁLTAM A JÓ ISTEN SEGEDELME ÁLTAL, BARÁTH MIHÁLY EGYHÁZFISÁGÁBAN. ANNO 1766. DIE 30 JUNY.” Az építtető nevét is megtaláljuk a mennyezeten: „AZ TÁKOSI NEMES REFORMÁTA, SZENT EKLÉSIA ÉPÍTTETTE EGYENLŐ AKARATBÚL, AZ EKLÉSIA PÉNZIBŰL, ISTEN SEGEDELME ÁLTAL.” A karzat mellvédjén, melyet egy másik gyülekezettől kaptak ajándékba a tákosiak, olvasható a következő felirat: „A. O. 1779. 10 JULY.”
tákosi református templom (14)

Fotó: internet

A berendezések közül kiemelkedik a fedeles stallum vagy papi szék (készült: 1767), ahol a mindenkori református lelkész családja foglalt helyet. A falu nemes családjai a templom legelső soraiban saját széket készíttettek maguknak. Megtalálható a Buday László 1766-ban, a Dancs Imre 1767-ben készített családi széke.
tákosi református templom (21)

Fotó: internet

Dancs Imre székén található egy faragott festett kerecsensólyom, ami a magyarság közkedvelt szimbólumának, egy turulmadárnak felel meg. Buday László széke egyszerűbb, puritánabb kiképzésű. A falusi kántortanító széke 1766-ban készült, mellvédjén a „paradicsom” jelképei láthatók: életfa, alma, körte, dinnye és allegorikus gyümölcsábrázolások. A bejáratnál lévő pad előlapján ismétlődik az életfa motívum. A mester a szószéken nyújtotta tudása legjavát. Arányos, szépen tagolt, hangvető koronáján bibliai idézet is van, 1766-ban készült. A mennyezet kazettái között nincs két egyforma.
Az 1766-ban festett táblákon produkált művészetével Asztalos Lándor Ferenc mesterségének csúcsára jutott.
tákosi református templom (11)

Fotó: internet

Remekművében a kései reneszánsz virágos-gránátalmás úrhímzésre emlékeztető motívumkincse fedezhető fel, amelyben igazán otthon érezte magát. A vázákból virágok nőnek ki, amiket indák, szívek, tulipánok, levélkék, futó „S” motívumok vesznek körül. Fő jellemzőjük, hogy tengelyesen szimmetrikusak. Két-három táblán felfedezhető egy aszimmetrikus, barokk csigavonal is.
Az egész olyan, mint egy tavaszi virágos, sziporkázó rét. A színpompás mennyezet és a berendezés jól érvényesül az egyszerű, fehérre meszelt falak között. A fehér fal a népi puritánság jelképe. A templom padozata a korábban épített részen tégla, a nyugati irányú bővítésnél döngölt agyag.
tákosi református templom (12)

Fotó: internet

Ajtaja kívül lécbordázatos, hátlapját egyetlen fából faragták ki. Kovácsoltvas zára eredeti. Meredek tetejét zsindely fedi. Az asztalosmesternek nemcsak a templomban végzett munkája maradt fent. Ő készítette a csetfalvai (Kárpátalja) református templom mennyezetét, a lónyai református templom hangvető koronáját és a korábban már említett, a vásárosnaményi Beregi Múzeumban található – Tákosról bevitt -, 1787-ből származó tulipános ládát is.1767-ben Lukács János ácsmester segédeivel megépíti a nagyon szép, tizenhat méter magas fatornyot, amely szoknyával, galériával és vízcsendesítővel ellátott torony volt.
tákosi református templom (13)

Fotó: internet

Galéria részén fordított fűrészelt tulipán motívumok vonultak végig, alsó szintje eredetileg nyitott volt, a toronytörzset pedig zsindellyel borították. A torony már a két világháború között is nagyon rossz állapotban volt, foltosan hiányzott zsindelyfedése függőleges irányból enyhén megdőlt. Az 1948. december 31-ei jeges árvíz után végleg veszélyessé vált, így 1949-ben szükségszerűen felbontották. Kokas Sándor csarodai ácsmester még ebben az évben ennek bontási anyagából épített egy derékszögű négyszög alaprajzú, egyszerű gúla fedésű haranglábat. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1962-ben és 1968-ban megújította a zsindelyfedést. Az 1980-tól 1985-ig tartó restaurálás folyamán helyreállították az 1767-ben készült harangtornyot a még meglévő rajzok alapján, tehát a ma látható alkotás gyakorlatilag rekonstrukció, mely megőrizte a torony eredeti faanyagának egy részét.
tákosi református templom (19)

Fotó: internet

A munkálatok folyamán a templom teherbíró beton sávalapot kapott, a paticsfal korhadt elemeit kicserélték, a teljes vesszőfonást felújították, a kazettás mennyezetet és a berendezési tárgyakat gondos és aprólékos munkával restaurálták az Országos Műemlékvédelmi Hivatal műhelyében, Budapesten. Ez idő alatt a tetőszéket egy nehéz állvánnyal támasztották alá.

A 2001. évi árvíz a templomot is károsította. Az elektromos szerelési munkálatokat, a felújítás, valamint a külső megvilágítás költségeit a Magyar Villamosipari Művek vállalta magára, és a Kulturális örökségvédelmi Hivatal vállalkozók bevonásával végeztette el.

[slideshow_deploy id=’98426′]

Köszönjük Vári Sándornak olvasónknak, hogy megosztotta velünk és Önökkel ezen tartalmas munkáját!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük