Az esztendő utolsó napjai mindig különleges lelki tartalmat hordoznak magukban. Vásárosnaményban, a görögkatolikus templomban megtartott év végi hálaadó liturgia is ezt a belső elcsendesedést és elmélyülést szolgálta, amikor a hívek együtt adtak hálát a mögöttük hagyott év kegyelmeiért, és kérték Isten áldását az előttük álló időszakra.

A szent liturgiát Erdei Tamás atya vezette, aki prédikációjában hangsúlyozta: az esztendő fordulója a hívő ember számára nem csupán a naptári év lezárását jelenti, hanem a lelki számvetés idejét is. Ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra, visszatekinteni az elmúlt hónapokra, felismerni azokat az ajándékokat, amelyekért hálával tartozunk, és azokat a nehézségeket is, amelyek formálták hitünket, türelmünket és emberi kapcsolatainkat.

A hálaadás központi gondolata végigkísérte a liturgiát: hála a megtartó erőért, a közösségért, a mindennapokban megélt kegyelmekért és azokért az emberekért, akik jelenlétükkel gazdagították az elmúlt esztendőt. Erdei Tamás atya arra buzdította a jelenlévőket, hogy az új év küszöbén ne csupán kérésekkel, hanem bizalommal és reménnyel forduljanak Istenhez, hiszen a hálaadás nyitja meg leginkább a szívet az áldások befogadására.

A szertartás bensőséges légkörben zajlott, amelyet a közös imádság, az énekek és a csendes figyelem tett teljessé. A liturgia végén a közösség nemcsak lelkileg, hanem emberileg is megerősödhetett: az alkalmat szeretetteljes vendéglátás zárta, ahol a résztvevők kötetlen beszélgetés mellett oszthatták meg egymással gondolataikat, élményeiket, és jókívánságaikat az új esztendőre.

Az év végi hálaadó liturgia ismét megerősítette, hogy a vásárosnaményi görögkatolikus közösség számára a hit nem csupán ünnepi alkalmakhoz kötődik, hanem a mindennapokat átszövő, megtartó erő, amely összekapcsolja az embereket – év végén és az új év kezdetén egyaránt.