Az esztendő utolsó napján ünnepi csend és elmélyült figyelem töltötte meg a vásárosnaményi református templomot, ahol az óév lezárásaként tartottak istentiszteletet a gyülekezet tagjai számára. Az alkalmon Kálmánné Szilvási Beáta lelkipásztor hirdette Isten igéjét, amely egyszerre adott számvetésre hívó gondolatokat és reménységgel teli útravalót az új esztendő küszöbére érkezőknek.

Az óévi istentisztelet hagyományosan a visszatekintés és az elcsendesedés ideje: lehetőség arra, hogy a hívek megálljanak egy pillanatra a mindennapok sodrásában, és hálát adjanak mindazért, amit az elmúlt évben kaptak – legyen az öröm, kihívás vagy tanulság. Kálmánné Szilvási Beáta igehirdetésében erre a lelki számvetésre hívta a jelenlévőket, hangsúlyozva, hogy az év vége nem csupán lezárás, hanem egyben átmenet is: kapu egy új kezdet felé.

Prédikációjában kiemelte, hogy az ember életében gyakran keveredik a hála és a kérdés, az öröm és a bizonytalanság. Az óév utolsó napja azonban alkalmat ad arra, hogy mindezt Isten kezébe tegyük le, bízva abban, hogy Ő a következő évben is velünk marad, vezeti lépteinket, és erőt ad a megpróbáltatások idején. Az igehirdetés központi üzenete a bizalom és a hit megtartó ereje volt, amely akkor is kapaszkodót nyújt, amikor a jövő még ismeretlen előttünk. Az istentiszteleten elhangzó imádságokban a gyülekezet közösen adott hálát az elmúlt év áldásaiért, valamint könyörgött a városért, a családokért és a közösség minden tagjáért. A közös éneklés és az ünnepi liturgia tovább erősítette az összetartozás érzését, amely különösen hangsúlyos az év fordulópontján.

Az óévi istentisztelet méltó lezárása volt az esztendőnek: csendes, mégis tartalmas alkalom, amely segített lelkileg felkészülni az új év kihívásaira. A vásárosnaményi református gyülekezet tagjai megerősödve, reménységgel a szívükben léphettek át az új esztendőbe, magukkal víve az ige üzenetét és az együtt megélt közösség erejét.