A tavalyi szinthez képest az étkezési búza és a liszt ára is bezuhant, ugyanakkor már márciusban már megindult az áremelkedés. A Pékszövetség szerint az árak várhatóan nem csökkennek, de sok múlik a „kenyérgyárakon” is . írja az economx.hu.
Fotó: pixabay.com
Folytatódik a korábban bemutatott tragikus folyamat. Az Agrárközgazdasági Intézet által üzemeltetett Piaci Árinformációs Rendszer (AKI PÁIR) április elején közölt jelentése szerint Magyarországon az étkezési búza áfa és szállítási költség nélküli termelői ára 65,7 ezer forint per tonna (28 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbihoz képest), a takarmánybúzáé 61,7 ezer forint per tonna (mínusz 29 százalék a tavalyi adathoz képest), a takarmánykukoricáé 58,5 ezer forint per tonna (mínusz 38 százalék) volt március harmadik hetében.
Ez pedig azt jelenti, hogy kitart az az idén tapasztalható rendkívül látványos tendencia, miszerint
éves szinten a termelés növekedése mellett óriási mértékben zuhan a gabona ára hazákban, ami viszont nem jelenik meg a kiskereskedelemben,
azaz nem lett olcsóbb a kenyér.
Magyarországon ez most úgy néz ki, hogy az étkezési búza tonnája tavaly március közepén még 91 ezer forint volt, most pedig 65 ezer forintra csökkent, ami közel harmincszázalékos zuhanást jelent, miközben a több mint hetven százalékkal nőtt a kitermelés. A takarmány búza esetében hasonló folyamatokat látni az AKI adatai szerint.
2020 januárjában még csak ennyit kellett fizetni egy kilogramm fehér és félbarna kenyérért, illetve egy kilogramm finomlisztért:
- 325 forint per kilogramm: fehér kenyér;
- 300 forint per kilogramm: félbarna kenyér;
- 167 forint per kilogramm: finomliszt.
Kép: Economx.hu
A Magyar Pékszövetség szerint a helyzet megértéséhez néhány évet vissza kell tekerni az idő kerekét. A szakmai ernyőszervezet az Economx érdeklődésére felidézte, a 2020-at megelőző időszakban az alaptermékek (fehér- és félbarna kenyér, tejes kifli, vizes zsemle) átadási ára nem, vagy alig érte el e termékek teljes önköltségét. Ez azt jelentette, hogy a sütőipari vállalkozások ezeken a termékeken éveken keresztül inkább veszteséget realizáltak.
Az AKI egy 2019-es tanulmányában figyelmeztetett is arra, hogy különösen azok a sütőipari vállalkozások, amelyek alapvetően nem saját bolthálózatukon keresztül értékesítettek, igen kényes helyzetbe kerültek. Az elszabadult bérköltségek mellett nem tudták megfizetni a munkaerőt, nyereség híján pedig nem voltak képesek a munkaerőt kiváltó technológiai fejlesztésre. A Pékszövetség szerint ilyen helyzetben érték a vállalkozásokat a pandémia által okozott gondok, az ukrajnai orosz agressziót követően elszabaduló energiaárak, majd az európai átlagot messze meghaladó magyarországi infláció és a forint tovább gyengülése.
Úgy látják, a vállalkozások lassan elviselhetetlen helyzetén végül enyhített, hogy – egyrészt az említett AKI tanulmány eredményeként, másrészt figyelembe véve a brutálisan elszabadult input árakat – a kiskereskedők hajlandóak voltak átvételi áraikban figyelembe venni a költségek emelkedését.
A Pékszövetség szerint a fent felsorolt tényezők mind hozzájárultak a jelenlegi kenyérárak kialakulásához, és ezek az árak várhatóan egyelőre nem csökkennek, illetve nem várható jelentős árcsökkenés a következő okokból:
- a gyenge forint drágítja az importból származó input anyagokat;
- az ismét rekordmagas üzemanyagárak növelik a logisztikai költségeket;
- a szakágazat munkaerőhiánnyal küzd, a bérköltségek tovább emelkednek;
- az utóbbi időszak gabona árcsökkenése még nem jelent meg 100 százalékban a lisztárakban, és várhatóan a liszt árcsökkenése jóval kisebb arányú lesz, mint az alapanyag ár csökkenése;
- a malomipart is befolyásolják az őrléshez kapcsolódó egyéb önköltségi elemek emelkedése;
- amennyiben a vállalkozások eredménye lehetővé teszi, árcsökkentés helyett versenyképességük megtartása/növelése érdekében megpróbálják pótolni az elmaradt fejlesztéseket.
A Pékszövetség ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a sütőipari alaptermékek piacát azonban nem a szervezetük tagjait adó kis- és közepes vállalkozások uralják.
A jelentős állami támogatások felhasználásával hatalmas fejlesztéseket végrehajtó sütőipari nagyvállalatok, kenyérgyárak elárasztják tömegtermékeikkel a kiskereskedelmi láncokat, kiszorítva onnan a kisebb pékségeket. A fehér- és félbarna kenyér árát tehát alapvetően a kenyérgyárak és a kiskereskedelmi láncok közötti megállapodások határozzák meg
– tájékoztatták az Economxot, hozzátéve: a kisebb vállalkozások már csak mérethatékonysági okokból sem tudnak az alaptermékek tekintetében versenyezni a kenyérgyárakkal.
Csak a magasabb költségű – és magasabb árú – minőségi termékekkel tudnak a piacon maradni, amennyiben lesz fizetőképes kereslet – érzékeltették a kilátásokat.
