A Beregi Múzeum udvarán ezúttal nemcsak a történelem, hanem a friss kenyér illata is megelevenedett.

A Babus Jolán Középiskolai Kollégium diákjai ezúttal nem a tanteremben tanultak – hanem a Beregi Múzeum kemencéje mellett, ahol a „Kukuca a kemencéből” című múzeumpedagógiai foglalkozáson a kenyérkészítés régi mesterségébe pillanthattak be.

A fiatalok beregi keresztszemes mintákkal hímzett kötényben gyúrták, formázták és dagasztották a kenyértésztát – épp úgy, ahogyan egykor elődeik is tették. A hozzávalók listája rövid volt, a recept pedig ősrégi és egyszerű: liszt, víz, só és élesztő – semmi más nem kell ahhoz, hogy megszülessen a mindennapok egyik legfontosabb eledele.

Amíg a tészta pihent és kelt, addig a résztvevők a múzeum gyűjteményén keresztül fedezhették fel a kenyér útját a búzaszemtől az asztalig. A kiállított tárgyak, az aratás, cséplés, őrlés és sütés eszközei, valamint az archív beregi fotók mind-mind életre keltették azt a szép, de verejtékes munkát, amellyel a régi idők emberei előteremtették mindennapi kenyerüket. A látogatók kézbe is vehették a búzakalászt, a lisztes szitát és a tárgymásolatokat, így szó szerint kézzelfoghatóvá vált a múlt.

A foglalkozás következő felvonásában a diákok a kenyérlángosokat nyújtották a sütőlapátra, és megformálták a tésztamadárkákat, a „kukucákat”. A kemence már kellő hőmérsékletűre forrósodott, így néhány perc múlva a lángosok és kukucák aranybarnán, ropogósra sülve, illatosan kerültek elő a tűzforró kemencéből.

A délután fénypontja pedig nem is lehetett más, mint a jól megérdemelt falatozás. Ki a szilvalekváros, ki a tejfölös kenyérlángosra esküdött – de abban mindenki egyetértett, hogy a frissen sült kenyér és a közös munka íze páratlan élményt adott.

A „Kukuca a kemencéből” program így nemcsak finom falatokat, hanem értékes tudást és élményt is adott a résztvevőknek: emlékeztetett arra, hogy a kenyér nemcsak étel, hanem hagyomány, közösség és munka gyümölcse is.