Az idén ismét fényes nappal ragyogott fel a XV. Fogyatékkal élők Színjátszó Találkozója Vásárosnaményban egy olyan ünnep, amely nem csupán színpadot, hanem valódi kifelé nyíló ajtót is jelent a kreativitásnak, az elfogadásnak és mindazoknak az erőfeszítéseknek, melyek nap mint nap zajlanak a háttérben, kevesebb fényt kapott helyeken. A helyszín a beregi város ismét otthonául szolgált annak a sokszínű közösségi eseménynek, ahol intézmények és csoportok rendre bizonyítják: a fogyatékkal élők nem elszigetelt szereplők, hanem alkotók, jelen-lévők, önmagukban is értéket hordozó személyiségek.

Az esemény megnyitóján Filep Sándor, Vásárosnamény polgármestere köszöntötte a résztvevőket és közösséget. Beszédében hangsúlyozta, hogy „…a fogyatékkal élők társadalmi értékei …”, kiemelve, hogy az ilyen rendezvények nem csupán produkciók sorozata, hanem az «elfogadás és közösségi jelenlét» ünnepei is.

A nap folyamán – a délelőtti és délutáni blokkban – több tucat produkció következett: ének-, tánc-, színjátszó és dramatikus előadások. A fellépők sora változatos volt: kerekesszékes tánc, flashmob, jelnyelvi dramatizálás, néptánc, zenés produkciók — mind-mind arra tett kísérletet, hogy ne csak szórakoztasson, hanem emberi történeteket meséljen. Az előadók között ott voltak a különféle intézmények dolgozói, ellátottjai, akik egyszerre alkották a szereplőket és a közösség aktív résztvevőit is.

A rendezvényt Filep Sándor, Vásárosnamény polgármestere nyitotta meg, aki köszöntőjében hangsúlyozta:

„A fogyatékkal élők társadalmi értékei mindannyiunk számára példát mutatnak. Ők azok, akik megmutatják, hogyan lehet a mindennapokban is örömöt találni, egymást segíteni, és közösen értéket teremteni.”

Szavai megerősítették, hogy ez a találkozó nem csupán kulturális esemény, hanem a befogadás, a közösség és a szeretet ünnepe is.

A délelőtt során a verseket, meséket, dalokat és táncokat felvonultató program minden pillanata mosolyt és meghatottságot hozott a nézők arcára. A színpadon először lírai versek hangzottak el – József Attila, Barak László és Aranyosi Ervin sorai –, amelyeket a tarpai Kikelet Otthon lakói adtak elő mély átéléssel. A verseket követően a porcsalmai Szociális Szolgáltató Központ fiataljai vitték színre „A csúnya lány” című darabot, amely őszinte humorával és bájával mindenkit elvarázsolt. Kisvárdáról érkezett Bessenyei Gábor, aki „A barátság gyógyít” című verset szavalta el, majd a nábrádi ÉFOÉSZ közössége néptánccal mutatta be a „Pozsonyi sétatéren” című produkcióját, ahol még kerekesszékes táncos is fellépett – a mozgás valódi szabadságát megtestesítve.

A zenei produkciók sorát a záhonyi Gesztus Közhasznú Egyesület fellépése nyitotta, Daku Gáborné előadásában, aki a „Hókirálynő dalát” énekelte el a Játékkészítő című musicalből. A nyíregyházi Irgalmas Samaritánus Központ lakói „A különös erdei találkozó” című színdarabban mesélték el a természet csodáit és az összefogás erejét. A közönséget teljesen magával ragadta a kisvárdai Megoldás Csapat flashmobja, amely zenére mutatta be a „vidám élet” pillanatait – színes, energikus, felszabadító koreográfiával.

Az Omnis Alapítvány több produkcióval is színpadra lépett. A „Boldog igazán” című dal és tánc, a lendületes „Delta Megamix”, majd a látványos „A két zsivány” és a szívhez szóló „Desh: Pannónia” mind az életörömről, a közös mozgásról és a belső erőről szóltak. A „Dánielfy: Mamma Mia” című záró tánc igazi színpadi robbanásként fejezte ki azt az örömöt, amely az egész napot áthatotta.

A záhonyi Gesztus Egyesület „Három pösze” című humoros darabja sok nevetést hozott, míg a Nefelejcs Színjátszó Csoport meghitt „Népdalcsokorral” és a „Rámás csizmát visel” című zenés előadással örvendeztette meg a közönséget. A Szent Miklós Integrált Szolgáltató Központ kisvárdai csoportja a „Szusza” című népmesével mutatta be, hogyan fonódhat össze hagyomány és modern színjátszás egyetlen szeretetteli előadásban.

A délutáni program is bővelkedett megható és szórakoztató pillanatokban. A kisvárdai Megoldás Csapat „Mindennapi élet a buszon” című jelenete mindannyiunk ismerős hétköznapjait állította színpadra humorral és őszinteséggel. A tarpai Kikelet Otthon lakói Sillye Jenő „Múlnak az évek” című dalát jelnyelven adták elő, ami a nap egyik legmeghatóbb pillanata volt. A fehérgyarmati Hétszínvirág Csoport „Csárdás” című tánca pedig igazi színes, magyaros zárása volt a műsornak – lendülettel, büszkeséggel, életigenléssel.

A gacsályi Gondviselés Háza Country csoportja vidám „Cowboy tánccal” zárta a délutánt, mosolyt és tapsvihart hagyva maga után.

A színpadon és a közönség soraiban is egyaránt érezni lehetett, hogy ez a nap nem csupán a művészeté, hanem a közösségé is. Minden fellépő, minden felkészítő és minden intézmény egy-egy mozaikdarab volt abból a nagy képből, amelyet a szeretet és az elfogadás rajzolt meg.

A nap végére mindenki ugyanazzal az érzéssel távozott: hogy a színpadon nem csak előadások születtek, hanem emberi találkozások, amelyek mélyen megérintették a szíveket. Mert ahogy Filep Sándor fogalmazott:

„Ezek az emberek megmutatják nekünk, hogyan lehet a mindennapokban is örömet és értéket találni. Ők a mi közösségünk igazi példaképei.”