Luca napjához sokféle népszokás kapcsolódik. A magyar néphit szerint Luca ugyanis egy boszorkány, aki ezen a napon előszeretettel riogatja az embereket, és nem is elégszik meg mindig csak az ijesztgetéssel, kedvteléssel okoz ugyanis kárt emberekben és állatokban egyaránt. Nem csoda hát, hogy az emberek sokféle módszert kitaláltak, hogy távol tartsák a házuktól ezt a rontó nőszemélyt.
Kotyolás
Hazánk nyugati részein hagyománnyá vált a fiúk „kotyolni” járása. Ez abból állt, hogy hajnalban elindultak az ismerős házakhoz, ahol szalmára vagy fadarabra térdelve adták elő termékenységvarázsló, mágikus szövegeiket. Köszöntőjükért tojás járt ajándékba. Tréfából vagy kicserélték a kapukat, vagy szétszedvén a szekeret, fölvitték azt a tetőre, ahol ismét összerakták, így bosszantván a ház gazdáját.
Jóslás
Luca napja gonoszjáró nap is volt, amikor a boszorkák megronthatják az embereket: emiatt be kell zárni minden ablakot, ajtót, amire még keresztet is rajzoltak. A seprűket is jól elrejtették előlük. A pénz kiadása és kölcsönkérése tilos volt ekkor. Pogácsát sütöttek, amellyel megjósolták a jövendőbeli élettársat. Ez úgy zajlott, hogy cédulákat készítettek, melyekre 12 nevet írtak rá. Mindennap egy pogácsát a tűzbe dobtak, s amelyik karácsonyra megmaradt, az mutatta meg a jövendőbélit. A Luca kalendárium szerint a karácsonyig eltelt 12 nap időjárásából próbáltak következtetni az egész évire, a Luca búzából pedig a következő év termésére.
| Luca széke A Luca-szék elkészítése a boszorkák fölismerésére szolgált. Szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből készült forma volt az alakja, amit állítólag már a kelták varázsló papjai is ismertek. Készítője Luca napjától kezdve minden nap faragott rajta egy kicsit, s csak karácsony estéjén volt szabad elkészülnie. Innen a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke.” Karácsonykor rá kellett állni, mert ekkor és így látták meg a boszorkányokat. A széket a végén elégették. Református vidékeken a lucaszéket a keresztúton krétával körülrajzolták, hogy megpillanthassák a gyülekező boszorkányokat. |
 |
Endrődön „ki, hogy tartotta: kötötték a széket, írták a cédulát, még boszorkáskodtak is.”
A szék készítéséhez „Luca napkor kell hozzáfogni… úgy, hogy vasszög ne járja, csak fábúl legyen teljesen… kötötték susolinábú is… karácsony éjfélre kellett , hogy kész legyen… aki azt elviszi az éféli [éjféli] misére, ott ráül, akkor meglátja, ki a boszorkány…”
…írtuk a Luca cédulát is. Egyet üresen hagytunk, a többire fiúnevet írtunk. Oszt akkor minden nap húztunk ki egyet, azt a tűzre hajíntottuk, az nem kell. Tovább, majd azután utójára ami maradt, milyen nevű, vagy az üres? Nem emlékszek, hogy nekem az üres maradt vóna, nem. Be is bizonyút: férhö mentem.” (Endrődi füzetek 1.)
Luca napjához számtalan hagyomány fűződik. A magyar néphit kétféle Lucát ismer; a jóságost és a boszorkányost.
