A  jelenség koronakidobódást is eredményezett, amely következtében töltött részecskék lövelltek ki bolygónk felé – ezek várhatóan április 14-én, csütörtökön el is érik a Földet.

A napfoltok sötét régiók a központi csillag felszínén. A mágneses áramlás hatására alakulnak ki, de jellemzően csak átmeneti jelleggel. Ez az időszak viszont tarthat akár néhány óráig, de néhány hónapig is. Philip Judge, a Nemzeti Légkörkutató Központ (National Center for Atmospheric Research (NCAR) fizikusa szerint a napfoltok alkalmanként újra előjöhetnek, az aktív régiók pedig esetenként a korábbinál is sokkal mágnesesebbé válhatnak.

A kutatók szerint az AR2987 jelű napfolt miatt egy C-osztályú napkitörés zajlott le, de az ilyenek meglehetősen gyakoriak, és csak ritkán okoznak közvetlen hatást a Földre. A kitörések olykor viszont – ahogy most is – koronakidobódásokhoz is vezethetnek, amelyek hatására plazma szabadulhat fel. Amikor pedig a töltött részecskék a bolygónkat is elérik, úgynevezett geomágneses vihar alakulhat ki.

A hétfőn lezajlott koronakidobódás az előzetes számítások alapján egy G1-es kategóriájú geomágneses vihart fog okozni. Ez egy kisebb hatású jelenség, de így is hatással lehet az elektromos hálózatra, és a műholdak működését is megzavarhatja. Emellett a sarki fény a szokásosnál alacsonyabb szélességi körökön, Michigan és Maine államban is láthatóvá válhat.