Farkas Mátyás Tanár Úr, Igazgató Úr. Ezek a megszólítások illették meg, elismerő címek. És mi mégis úgy emlékszünk rá, mint mindenki kedves Matyi Bácsija.
Mindegy, hogy barátja, szomszédja, ismerőse, volt tanítványa vagy kartársa szembesült a megmásíthatatlan ténnyel – a halálával- az első ki nem mondott vagy kimondott gondolata ez volt: megint elment egy nagyon jó ember. Közhelynek tűnik : egy jó ember. De Matyi Bácsi egész életével azt bizonyította, hogy JÓ és EMBER.
„Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza.”(Sigmund Freud)
Diákjai, kartársai és mindenki, aki az iskolánkban dolgozik, dolgozott érezte a Matyi Bácsiból áradó szeretetet, és ösztönösen ezt az érzést sugározták vissza. Ez olyan, mint egy „szeretet kör”, ami elindul, és önmagába tér vissza, miközben több embert megérintett. Ezért volt nagyon jó Matyi Bácsi közelében lenni!
Volt tanítványai rég kinőttek az iskolapadból, már gyerekeikkel, sőt unokáikkal játszanak, de volt tanáruk halálhírére megállnak egy pillanatra, egy könnycseppet elmorzsolnak ujjaik között, emlékeznek, mert Farkas Mátyás Tanár Úr nemcsak nagybetűs ember volt, hanem szívmelengetően kedves pedagógus. A fizika óráin odaadóan magyarázott, akár sokadszor is elmondott valamit, hogy mindenki megértse. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes gondolatát vallotta és gyakorolta: „Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.”
Emberi nagyságát, jóságát mutatja, hogy soha nem volt rest lehajolni a kisebbhez, a gyengébbhez, az elesetthez. Segítő kezére számíthattak diákjai, kartársai. Senkiről nem feltételezett rosszat, mindenkihez kedvesen viszonyult, soha nem volt egy hangos szava, alázattal élt munkájának, szeretteinek. Élnek körülöttünk kiváló, nagyszerű emberek, de Farkas Mátyás Tanár Úr személyében itt hagyott bennünket a talán legkiválóbb, legnagyszerűbb, a legjobb ember, aki élete mottójává választhatta volna Mezei Mária gondolatait:
„Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erőt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget, élő hitet. Odaadni akárkinek, a legelső nincstelennek, a náladnál szegényebbnek. Szeretettel adni és érte semmit sem kívánni. Így kell élni.”
A Vásárosnaményi Eötvös József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti iskola nevelőtestülete
Farkas Mátyás Tanár Úr, Igazgató Úr. Ezek a megszólítások illették meg, elismerő címek. És mi mégis úgy emlékszünk rá, mint mindenki kedves Matyi Bácsija.
Mindegy, hogy barátja, szomszédja, ismerőse, volt tanítványa vagy kartársa szembesült a megmásíthatatlan ténnyel – a halálával- az első ki nem mondott vagy kimondott gondolata ez volt: megint elment egy nagyon jó ember. Közhelynek tűnik : egy jó ember. De Matyi Bácsi egész életével azt bizonyította, hogy JÓ és EMBER.
„Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza.”(Sigmund Freud)
Diákjai, kartársai és mindenki, aki az iskolánkban dolgozik, dolgozott érezte a Matyi Bácsiból áradó szeretetet, és ösztönösen ezt az érzést sugározták vissza. Ez olyan, mint egy „szeretet kör”, ami elindul, és önmagába tér vissza, miközben több embert megérintett. Ezért volt nagyon jó Matyi Bácsi közelében lenni!
Volt tanítványai rég kinőttek az iskolapadból, már gyerekeikkel, sőt unokáikkal játszanak, de volt tanáruk halálhírére megállnak egy pillanatra, egy könnycseppet elmorzsolnak ujjaik között, emlékeznek, mert Farkas Mátyás Tanár Úr nemcsak nagybetűs ember volt, hanem szívmelengetően kedves pedagógus. A fizika óráin odaadóan magyarázott, akár sokadszor is elmondott valamit, hogy mindenki megértse. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes gondolatát vallotta és gyakorolta: „Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.”
Emberi nagyságát, jóságát mutatja, hogy soha nem volt rest lehajolni a kisebbhez, a gyengébbhez, az elesetthez. Segítő kezére számíthattak diákjai, kartársai. Senkiről nem feltételezett rosszat, mindenkihez kedvesen viszonyult, soha nem volt egy hangos szava, alázattal élt munkájának, szeretteinek. Élnek körülöttünk kiváló, nagyszerű emberek, de Farkas Mátyás Tanár Úr személyében itt hagyott bennünket a talán legkiválóbb, legnagyszerűbb, a legjobb ember, aki élete mottójává választhatta volna Mezei Mária gondolatait:
„Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erőt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget, élő hitet. Odaadni akárkinek, a legelső nincstelennek, a náladnál szegényebbnek. Szeretettel adni és érte semmit sem kívánni. Így kell élni.”
A Vásárosnaményi Eötvös József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti iskola nevelőtestülete
