Vásárosnamény – Úgy látszik, keveset fohászkodtak az égiekhez a legújabb kori táltosok, mert a beregi időjárás ismét változatos formáját tárta elénk. A Bereg központját, Vásárosnaményt még nem is olyan rég hó fedte, melyet tegnap óta felváltott a ködös, mínuszoktól mentes csapadékos, esős időjárás. A város utcáinak csendjét egy-egy autó motorjának hangja töri meg. Mikor kinyílnak az ég csatornái a Bereg felett, a Földön megered az eső, és az utcák száraz járdáin nedves pocsolyákba gyűlnek a kristálytiszta esőcseppek. A beregi járó emberek száraz helyre húzódnak, viháncolva futkároznak a cseppkavalkádban, és esernyőket nyitnak, ezzel színesbe öltöztetve az utca monoton szürkeségét. Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm – írja Müller Péter. A fűszálakon az esőcseppek zöld kristályként fénylenek. Az utcai fények megtörnek az esőcseppeken és a káprázatos szivárvány színeiben játszadoznak. A nagy égi csata azonban alábbhagy, és megjelenik a felhők boltozta égen az angyali fényben ragyogó nap. Sugarai meghozzák az utcára a békét, és elűzik a hideg levegőt. Ez a kép közelebb hozza az embereket és megmutatja, hogy semmi sem tart örökké, és mindig történik valami jó is télen, még ha az fel sem tűnik.
[slideshow_deploy id=’95413′]
Téli eső
Kedvetlen-kopogás,
a téli eső komor ritmusra ver tetőablakot,
csalódott cseppek csorognak le az üvegen,
csüggedt-csobogás,
a fagyos föld nem fogad magába semmit,
lassan hontalan jégkristállyá dermeszti valamennyit.
Maretics Erika