A Darvas-tó, Bauxitlencse (Nyirád) – a Déli-Bakony északi előterében, a Tapolcai-medence és a Bakonyalja között elterülő – nyirádi bauxitterülethez tartozik. Maga a vidék alig kiemelkedő fennsík; tengerszint fölötti átlagmagassága alig haladja meg a 200 métert.
E térség bauxit-előfordulásaira jellemző a lencsés, töbrös kifejlődés; ennek típusos példája a darvastói két lencse. A közelben számos kisebb- nagyobb lencsét találhatunk még; kiterjedésük átlagosan 20000 négyzetméter, mélységük 5 és 30 méter között váltakozik. (A közeli Deáki-pusztán még ma is tart a bauxit kitermelése.) A darvas-tói természetes feltárástól nem messze, Nagytárkánypuszta irányában van egy horgásztó. Azt az 1970-es évek végén felhagyott bauxitbánya lencséjének a rekultiválása során alakították ki.
Magát a címszereplő Darvas-tavat ma hiába keressük. A zsámbékos, mocsaras tó darvak költőhelye volt egészen a hatvanas évekig, amikor vize – a bauxitbányászat okozta karsztvízszint süllyedése miatt – kiszáradt. Napjainkban a tó helyét és környékét (így a közeli bauxitbányát) illetik e névvel. E téren egy örvendetes folyamat figyelhető meg: miként a Hévízi-tó vize is „rehabilitálódott”, úgy e tó területe is lassan, de visszaalakul vizes élőhellyé a bauxitbányászat mérséklődése miatt. (A Darvas-tó szomszédságában is akadt olyan bauxitlencse, amelyet mélyműveléssel és a karsztvíz kiemelésével fejtettek le, s 1977-ben zárták be a bányát.)
A hajdanvolt Darvas-tó környékét a felhagyott bauxitfeltárások különleges színei és képződményei, a változatos növényvilág, illetőleg a vidék egyéb látványosságai (a Sümegi vár, a Tapolcai Tavasbarlang, stb.) alkalmassá tennék látogatók fogadására. Ehhez azonban e védett, jobb sorsra érdemes természeti értékünket ismét pártfogásba kellene venni. A több évtizede kialakított tanösvényekre, lépcsőkre, korlátokra, pihenőhelyekre, ivóvizes csapokra igazán ráfér a felújítás, s az egyre jobban elvaduló telepített bakonyi növényzetet is jó volna visszaszorítani az őskarsztról. Követendő példáért sem kell túlságosan messze menni: a balaton-felvidéki bazaltos tanúhegyek egyikét, a félig elbányászott Hegyestű több szintes bányaudvarát tavaly „alakították át” szépen kiépített geológiai és bányászati bemutatóhellyé.
Természetvédelmi Terület: Ritka alkalom, hogy a természetben járó ember valóban beleláthat az idő egy, a mi, általunk megszokottól alapvetően eltérő működésébe, és közvetlenül szemlélheti az ún. geológiai időlépték alatt lezajlott folyamatok egymásra következő hatásait. Általában barlangok vagy természetes földtani feltárulások, vetődések alkalmával nyílik erre mód – vagy egy-egy felhagyott külszíni bánya esetében, ahogy jelen esetben is.
A Darvas-tói bauxitlencse a földtörténet középkorában, a triászban képződött dolomitkőzet tektonikus mélyedésébe ülepedett ki, valamikor a kréta időszakában. Egy-egy ilyen lencse általában néhány hektár nagyságú, és négy-hat méter vastagságú volt – ezeket termelték le a Bakony délnyugati szélén található, mintegy ötszáz méter hosszú és majd’ száz méter széles bányaterületen. A kitermelt bauxit üregében mindenki számára jól láthatóan tárultak fel az eredeti tektonikai elmozdulások nyomai, valamint a triász kori dolomit karsztüregei és víznyelői (ebben a rétegben az ősmaradványok lenyomatai is megtalálhatók). A fejtés szélén a bauxitlencsét egykor fedő, jóval fiatalabb eocén kori mészkő és agyagos összletek, valamint homokkő és még feljebb a pleisztocén lösz maradványai láthatók.
A táj látványa és a természet lenyűgöző életképessége rabul ejti az embert, ha valaki körbejárja a bánya egykori üregét, és később le is ereszkedik oda, mintha a Holdon (vagy inkább a vörös Marson) járna. A vörös százféle változatában színjátszó, és a földfelszín természetes formavilágától nagymértékben elütő világba érkezik. Borzongatóan idegen és izgalmas érzés. És ezt a halott világot a művelés felhagyása után azonnal elkezdte visszafoglalni az élő természet – folyamatosan erdősül be, pionír lágyszárúak, igénytelen nyár és fűzfajok próbálnak megélni ezen a kietlen, vörös tájon.
A védett terület nagysága: 34 hektár.
Ha Nyirádot Sümeg felé hagyjuk el, a falutól körülbelül öt kilométerre az aszfaltozott úton jobbra letérünk, ahonnan kb. 300 méterre látható az ismertetőtábla, mögötte pedig a bauxitlencse.
| Geocaching adatokGeoláda adatai: Bauxitlencse (GCBaux) Szélesség N 46° 58,849′ Hosszúság E 17° 21,986′ Magasság: 212 m Megye/ország: Veszprém Geoláda típusa: Hagyományos geoláda |
Nagyobb térképért klikk a képre!
