Miközben a világ egyre izgatottabban figyeli a kriptovaluták térnyerését, és olyan új fogalmakkal ismerkedik, mint az NFT-k vagy a metaverzum, egy egészen új internet is elkezdett formálódni a háttérben. Egyes innovátorok ugyanis úgy látják, hogy a jelenleg használt internet rendszerszinten szorul átalakításra. Ez pedig a fennálló pénzügyi rendszerre is jelentős hatással lehet. Az origo utánajárt, mi is az alapja a Web 3.0, vagyis az új internet ötletének.
Ha meg akarjuk érteni, pontosan mi is az értelme annak az „új internetnek”, amelyet ma Web 3.0-nak vagy Web3-nak neveznek, érdemes visszanyúlni a 2008-as pénzügyi válságig, pontosabban 2009 januárjáig, a bitcoin születéséig. A bitcoin koncepcióját ugyanis egy sajátos generációs tapasztalat hívta életre. Az a benyomás, hogy az egész pénzügyi rendszer, beleértve a vállalatokat és a szabályozó környezetet is, alapvetően hibásan működik. Egy olyan rendszerben élünk, amely az emberi (és a központosított intézményi) szereplők által korrumpálható és cenzúrázható.
E RENDSZER HELYETT PEDIG EGY OLYAN ALTERNATÍVÁRA VAN SZÜKSÉG, AMELY ALAPVETŐEN ÉS LÉNYEGILEG KIZÁRJA A ROSSZINDULATÚ EMBERI BEAVATKOZÁST, VAGY EGYES SZEREPLŐK ÖNCÉLÚ HATALOMGYAKORLÁSÁT MÁSOK KÁRÁRA.
Így született meg a bitcoin, amely mögött a blokklánc szavatolja a rendszer autonómiáját. Mivel a blokkláncon tárolt információk mindenki számára elérhetők és ellenőrizhetők, nemcsak hogy nincs szükség olyan központi intézményre, amely irányítaná vagy felügyelné a rendszert, de maga a rendszer ki is zárja ilyen intézmények dominanciáját. A hálózat önmagát felügyeli.
2008-ból néhány évet előreugorva, az internetes óriáscégek és platformok ugyanazt a problémát vetik fel az internet egésze kapcsán, mint amit a bitcoin felvetett a pénzügyi rendszerrel szemben.
NÉHÁNY GIGANTIKUS, KÖZPONTOSÍTOTT VÁLLALAT URALJA AZ ADATFORGALMAT, A KÖZÖSSÉGI MÉDIA PLATFORMOKAT, A KERESŐ SZOFTVEREKET, DE MÉG AZ OPTIKAI KÁBELEKET IS. LEGFŐKÉPPEN PEDIG A FELHASZNÁLÓK SZEMÉLYES ADATAIT.
Az elmúlt években sorra pattantak ki a nagyvállalatok adatkezelési botrányai. A mindennapok részévé vált, hogy egyes közösségi média óriások szinte teljesen önkényesen tiltanak le és cenzúráznak profilokat és bejegyzéseket. A felhasználóknak pedig nemhogy beleszólásuk, de még rálátásuk sincs arra, hogy ezek a cégek milyen elvek szerint döntenek, és miként használják fel az adataikat.
Mindezzel szemben született meg a Web 3.0 koncepciója, amely az ígérete szerint forradalmian átalakíthatja azt az internetet, amelyet ma ismerünk.
Web 1,2,3
Az internet első korszakát (Web 1.0) a statikusság jellemezte. Nem voltak még felhasználói profilok és interaktív funkciók. Az egymáshoz linkekkel kapcsolódó oldalakat főként csak olvasni lehetett.
MAJD A PROGRAMOZÁSI TECHNOLÓGIA FEJLŐDÉSÉVEL ELJÖTT A KORSZAKVÁLTÁS, ÉS MEGJELENT A WEB 2.0, AMELY MÁR DINAMIKUS VOLT ÉS INTERAKTÍV.
Ezt a korszakot a legkönnyebben a közösségi média platformokon keresztül lehet elképzelni. A felhasználók feltöltik magukról az adatokat, amelyeket meg kívánnak osztani, ezeket az adatokat pedig a platformok szolgáltatói kezelik. Az olyan oldalak, mint a Facebook, az Instagram vagy a Google már szinte egyáltalán nem állítanak elő saját tartalmat, csupán felületet biztosítanak a felhasználóknak, akik ezeket a felületeket tartalmakkal töltik meg. A cégek viszont kontrollálhatják, elemezhetik és használhatják a felhasználók adatait. Cenzúrázhatnak, törölhetnek és profilozhatnak.
Ezzel szemben a Web 3.0 alapja a decentralizáltság. Egy olyan, még erősen formálódó gyűjtőfogalomról van szó, amely magában foglalja a decentralizált hálózatokra épülő internet lehetőségét. A Bitcoin vagy az Ethereum (a kriptovaluták nevét általában kis, míg a mögöttük álló hálózat nevét nagy kezdőbetűvel írjuk) épp ezt teszik lehetővé.AZ INNOVÁCIÓ KULCSELEME TEHÁT AZ, HOGY NINCS SZÜKSÉG EGY KÖZPONTRA, AMELY KONTROLLÁLJA A HÁLÓZATOT, MÉGIS MINDEN SZEREPLŐ MEGBÍZHAT BENNE.Mivel egy kőbe vésett kód az alapja, egy olyan megmásíthatatlan szabályrendszer áll mögötte, amely mindenki számára világos lehet – ezeket a szabályrendszereket vagy működési modelleket hívják konszenzus protokolloknak.
A Web 3.0 ötletének alapja tehát a decentralizáltság, a nyitottság, a hozzáférhetőség, valamint a minden potenciális hatalommal szembeni alapvető bizalmatlanság. Nem véletlen, hogy egyesek szerint a Web 3.0 koncepciója visszahoz valamennyit a korai internet „vad” és szabad szelleméből.
„Kevesebb bizalom, több igazság”
Mivel a Web 3.0 egy gyűjtőfogalom, ezért nem is lehet igazán meghatározni a születése pillanatát vagy a megalkotóját. Gavin Wood, az Ethereum egyik társalapítója azonban egy megkerülhetetlen szereplő, már csak azért is, mert tőle származik a fogalom, még 2014-ből, és ő írta az egyik első összefoglaló munkát a koncepcióról.
Egy interjúban Wood úgy nyilatkozott, hogy
A WEB 3.0 EGYIK JELMONDATA AZ LEHETNE, HOGY „KEVESEBB BIZALOM, TÖBB IGAZSÁG”.
Ez azt jelenti, hogy ha az internet, ahogy ma ismerjük, centralizált és átláthatatlanul működő szereplők irányítása alatt áll, akkor a felhasználó csupán azt teheti, hogy megbízik abban, amit ezek a cégek állítanak. Ha például a WhatsApp chatprogram azt állítja, hogy az alkalmazásával elküldött üzenetek titkosítottak, akkor ezt vagy elhiszi a felhasználó, vagy nem. Nem lehet látni a mögöttes kódot, a mögöttes szolgáltatás működését vagy azt a rendszert, amelyen alapul.
Maga Wood egyébként a Polkadot nevű nyílt forráskódú blokklánc platform alapítója is, melynek célja épp az, hogy egyetlen hálózatban kapcsoljon össze több, specializált blokkláncot. Vagyis a Polkadot ennyiben kiváló példa a Web 3.0 ambíciójára, egy hatalmas, decentralizált láncokból összeálló hálózat megalkotásának vágyára.
A Web 3.0-ban nincs szükség „kapuőr” szereplőkre, akik a középpontból kontrollálják a platformokat és az információk áramlását.
A CÉL TEHÁT AZ, HOGY A FELHASZNÁLÓK VISSZANYERJÉK A TULAJDONJOGOT AZ ADATAIK FELETT, ÉS MAGUK IS AKTÍV FEJLESZTŐI LEGYENEK AZ ÚJ INTERNETNEK.
Minderre pedig világosan kimutatható igény van.
Az új internet kapujában
A Web 3.0 mögötti elképzelést jól illusztrálják az internetes böngészők jelenlegi problémái. Egy átlagos felhasználó számára teljesen átláthatatlan, hogy az olyan óriások, mint a Google vagy a Microsoft miként kezelik az adatait, amikor a hétköznapokban interneteznek. Ráadásul az egyes weboldalak lehetővé teszik az adatgyűjtést sütik és más eszközök segítségével, a felhasználói adatok pedig általában a hirdetőknél kötnek ki, akik így célzott reklámokat tudnak megjeleníteni.EZ AZ ADATKEZELÉS ÉS PROFILOZÁS MA MÁR ANNYIRA PROFESSZIONÁLIS, HOGY A FELHASZNÁLÓ IDŐNKÉNT ÚGY ÉREZHETI, A REKLÁMOK ELŐBB TUDJÁK, HOGY MIRE VÁGYIK, MINT Ő MAGA.
Van azonban olyan böngésző, amely épp azért születetett, hogy ezt kiküszöbölje. A 2015-ben alapított, ingyenes Brave nemcsak automatikusan blokkolja a hirdetéseket és a követő, adatgyűjtő programokat, de még üzleti lehetőséget is kínál a felhasználóinak, ha azok hajlandóak önszántukból reklámokat nézni. A Brave saját kriptovalutája a Basic Attention Token (BAT), amelyet jutalmul kaphat a felhasználó azért, hogy engedélyezi a reklámok megjelenítését. Ráadásul a felhasználó még támogathatja is a kedvenc weboldalait azzal, hogy BAT-ot adományoz nekik. Ma már olyan nagy kiadók fogadnak el BAT-ot, mint a The Washington Post vagy a The Guardian.
Egy másik izgalmas, és tipikusan Web 3.0 projekt a Protocol Labs által fejlesztett InterPlanetary File System (IPFS) szolgáltatás. Ez lényegében egy olyan hálózat, amelyen az információk nem egyetlen helyen összpontosulnak, hanem elosztva az összes aktív felhasználó között. Ez azt jelenti, hogy például egy weboldalon található információk apró darabokban vannak szétszórva a felhasználók készülékein,VAGYIS SEMMILYEN KÖZPONTI SZERV NEM LESZ KÉPES BLOKKOLNI VAGY LETILTANI AZ OLDALT.
Amíg tehát van legalább egy olyan számítógép, amely a világon valahol otthont ad az információknak, akkor azok elérhetők lesznek azok számára, akik tudják a megfelelő linket az oldalhoz. A Brave és az Opera már ma is támogatják az IPFS böngészést.
