Közzétette - Kategória - Belföldi krónikák

Állatok tízezreit öli az a vírus, ami az emberre is veszélyes lehet


Tízezrével szedi áldozatait a madárinfluenza, madarak mellett fókák is tömegesen esnek áldozatul a vírusnak. Virológiai szempontból egyelőre nem jelent az eddigieknél nagyobb kockázatot az ember számára, de a változó járványtani mintázata aggasztó.

Fotó: Löffler Péter / Dunántúli Napló

A madárinfluenzát okozó H5N1 a hírek egyre gyakoribb szereplője, hazánkban is időről időre felüti a fejét: vándormadarak testváladékaival érkezik, ha házi szárnyasokat fertőz, elővigyázatosságból a teljes állományt megsemmisítik. Nagy dózisban ugyanis embert is megbetegíthet, illetve megvan az esély, hogy emlősállatba jutva új, akár ránk közvetlenül is veszélyes változata jön létre.

Baromfitelepek felszámolása akár több tízezer madár leölésével óriási gazdasági károkat okoz, a vadon élő társaikat érő veszteségről azonban nehéz lenne pontos adatokat közölni. Talán ezért is olyan megdöbbentőek a Peruból érkező adatok: az elmúlt hetekben mintegy 55 ezer madárral, pelikánokkal, sirályokkal, pingvinekkel végzett a H5N1, sőt, 585, madárinfluenzában elpusztult fóka tetemét is megtalálták.

Utóbbi azért tűnik aggasztónak, mert emlősállatokban gyakrabban megjelenve egyre nő az esély arra, hogy a madarakról egyre inkább az „szokik hozzá”, ami az embert is érintő új változatok létrejöttét segítheti.

Dr. Kemenesi Gábor virológus a 24.hu-nak adott interjújában elmondta

az eddigi adatok alapján a hírekben szereplő H5N1 genetikája nem változott, járványtana viszont igen: minél több a fertőzés, annál közelebb kerülhetünk a törésponthoz, mint ahogy az a koronavírussal történt.

A tudomány jó 25 éve kíséri kitüntetett figyelemmel a H5N1 madárinfluenzát, miután az 1997-es, úgynevezett hongkongi influenza rávilágított, embereket is megfertőzhet. A H5N1-ről tudjuk, hogy csak nagyon nagy dózisban jelent ránk veszélyt, tényleg extrém körülmények kellenek a madárról emberre történő átadáshoz.

Fertőzött baromfitelepeken kell védőfelszerelés nélkül huzamosabb ideig tartózkodni, vagy közvetlenül érintkezni a beteg madár valamely testváladékával – ilyen például az a gyakorlat, amikor kakasviadalokon szájjal szívják ki a szárnyas orrváladékát. Különböző okokból évente 20–50 alkalommal történik közvetlen átadás, az esetszám az elmúlt negyed század alatt sem érte el az ezret.

„Baj” abból lehet, amikor a H5N1 magas patogenitású változata egy emberi és madárinfluenzára is fogékony emlősbe, például sertésbe jut, és az állat egyidőben emberi influenzával is megfertőződik.

A sok emlősáldozat ellenére a H5N1 újat nem mutat, reasszortáció egyelőre nem történt, nagy valószínűséggel nem mutálódott specifikusan emlősökre. A járványtana azonban változik, és önmagában ez nem megnyugtató

– mondja a 24.hu-nak Kemenesi Gábor.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vírus egyre gyakrabban és mind több helyen veti meg a lábát. Ezelőtt öt évvel még ökölszabályként jelenthettük ki, hogy a madárinfluenza „fészke” Ázsia, Európában a tavaszi madárvonulások alkalmával kell behurcolt esetektől tartanunk.

Ma már ez nem igaz, napjainkra Európa is víruselosztó központtá vált, kontinensünkön is növekszik a jelenléte, itt cserélődik a vírus a közvetlen közelünkben.

Tömegessége miatt nő az emlősre való fertőzés kockázata, így az ember érintettsége, illetve a tömeges emlősállat-fertőzések is a vírus nagyobb jelenlétének tudhatók be

– emeli ki Kemenesi Gábor.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük