„A szántást azonnal be kellene tiltani Magyarországon” – mondta Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora a 24.hu-nak adott interjújában. Veszélyben van a magyar burgonya, lassan elbúcsúzhatunk a baracktól, a mezőgazdaság annak ellenére sem siet alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, hogy azonnali és teljes struktúraváltásra lenne szükség. Más növényfajtákat kell termelni, más technológiákat kell alkalmazni, máskülönben visszafordíthatatlanná válnak a folyamatok, és bekövetkezik az összeomlás: azaz előfordulhat, hogy nem lesz mit ennünk.

Néhány évtized múlva nehezebben jutunk hozzá a megszokott élelmiszereinkhez

Gyuricza Csaba a klímaváltozás mezőgazdaságra és az élelmiszer-termelésre gyakorolt hatásairól elmondta:

„A klímaváltozás valós folyamat. De az is tény, hogy az éghajlat nem állandó, folyton hűlt vagy éppen melegedett a bolygó a története során. Ami újdonság: az antropogén hatások úgy erősítik és gyorsítják ezt a folyamatot, hogy akár egy generáción belül is nagyon komoly változások figyelhetők meg. Amióta mérjük a hőmérsékletet, a kilenc legmelegebb év az elmúlt 23 évre esett – nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon.”

Véleménye szerint ezek a tények arra kell, hogy sarkalljanak bennünket, hogy  alkalmazkodjunk a megváltozott helyzethez, illetve magunk is próbáljunk hatással lenni a klímára. Mint mondta: „Nemcsak a klíma van ugyanis hatással a mezőgazdaságra, hanem fordítva is: a mezőgazdaság is nagyon komoly hatást gyakorol a klímára. Például a széndioxid-kibocsátásban szerepe van annak, ahogy a talajokat használjuk.”

Kifejtette: a helytelen talajhasználat felerősíti a szerves szénkészlet lebomlási folyamatát a talajban. Ha ez a szerves szénkészlet lebomlik, akkor abból szén-dioxid lesz, ami a légkörbe vándorol.

Minden a talajból indul ki

„Ha az élelmiszer-előállítás jelenére és jövőjére vagyunk kíváncsiak, a talajnál kell kezdeni a vizsgálódást. Minden a talajból indul ki: a növények termelése, azon keresztül az állatok etetése, az élelmiszer-előállítás és a klímára gyakorolt hatás. Ha a talajművelés túlságosan intenzív, ha rengeteg vegyszer és műtrágya használatával párosul, akkor az egy darabig ugyan tudja növelni a termésmennyiségeket, de egy idő után fenntarthatatlanná válik. Ugyanaz történik, mint a gazdaság egyéb területein: lehet folyamatosan növelni a termelést és ezzel együtt a kibocsátást, de egy idő után elfogy a fedezet, a tápanyagtőke, a szervesanyag-mennyiség, amit folyamatosan használunk, és ez az ökológiai rendszer összeomlását okozhatja. A túlzott műtrágyázási kényszer, hogy minél több termést hozzunk ki, hosszú távon tönkreteszi a talaj élővilágát és szervesanyag-tartalmát. A talaj élő organizmus, de ha működésképtelenné válik, egy idő után pont az ellenkező hatást érjük el, mint amit akartunk: egyre kevesebb terméshez jutunk” – fejtette ki a MATE rektora.

Arra a kérdésre, hogy ez mikor következik be azt mondta: „Most, a szemünk előtt zajlik. Észre kellene venni a jeleket és cselekedni. A talaj az a terület, ahol még bőségesen rendelkezésre áll a lehetőség egy olyan átállásra, ami az alkalmazkodást tudja szolgálni. A talajban meg tudnánk tartani a tápanyagtőkét”

Elmondta, hogy nem a csapadék mennyiségével, mint inkább az eloszlásával van probléma: hirtelen nagy mennyiségű eső zúdul le, utána hosszú, akár hónapokig tartó aszály következik, ami a mezőgazdaság számára nehezen értelmezhető.

A kiszáradás, az elsivatagosodás oka az, hogy a föld egyre kevesebb nedvességet tud megtartani. „A talaj ugyanis csak akkor tud sok vizet elraktározni, ha olyan aggregátumok, szerkezeti elemek, úgynevezett agyaghumusz komplexek vannak benne, amik képesek megkötni a nedvességet. Ez megfelelő műveléssel elérhető volna” – fogalmazott a szakember a 24.hu-nak adott interjújában.

Nedvességpazarló módon műveljük a talajt

A talajra hulló csapadék fele hasznosíthatatlan a növények számára – képesek lennénk helyben tartani, de a helytelen talajhasználattal elpazaroljuk. Olyan talajállapotot kellene kialakítani, ami jóval több vizet tart helyben.

„Alapvetően a talajművelésnek Magyarországon az a legfőbb problémája, hogy azonos mélységben végzik el. A gazda megműveli a földet mondjuk 15–20 centiméter mélyen minden évben. Emiatt úgynevezett művelőtalp alakul ki, főleg a tárcsázás és az eke után. Vagyis a művelési mélységben kialakul egy kemény réteg, összetömörödik a talaj, nem engedi át a nedvességet, így az nem tud leszivárogni a gyökerekig. Ha 20 centiméter mélyen van ez a művelőtalp, akkor az esővíz csak addig tud leszivárogni, alatta száraz marad és nagyon gyorsan kialakul a belvíz, a víztöbblet pedig ott marad a felszínen, majd elpárolog.

Ma már olyan precíziós technológiákat lehet alkalmazni a mezőgazdaságban, amivel a talajművelést a talaj állapotához alkalmazkodva akár egy táblán belül is változó mélységben lehet elvégezni. Ezzel tudjuk megakadályozni, hogy kialakuljanak tömör zárórétegek, illetve, ha már vannak, akkor ezeket úgy lehet megszüntetni, hogy lehatolunk a záróréteg alá, hogy a fel- és altalajok között a pórusokban zavartalan legyen a vízközlekedés, így a nedvesség le tud hatolni mélyebb rétegekbe is. Egy olyan talaj, amiben nincs záróréteg, képes 300 milliméter csapadék tárolására is. Ha a talajunk jó minőségű lenne, akár féléves csapadékot képes lenne tárolni. Ha viszont vannak különböző problémák a talajban, akkor ez lecsökkenhet 20–30 milliméterre, vagyis egytizedére, a többi pedig vízveszteségként jelenik meg.

A legkártékonyabb eljárás ebből a szempontból a szántás. Magyarország egy szántó ország, mindent fölszántanánk. Ezzel szemben ma már azt mondom, hogy a szántást államilag be kellene tiltani és nagyon súlyos szankciókkal sújtani annak érdekében, hogy ezeket a káros hatásokat el tudjuk kerülni.

Tudom, hogy ezek kemény mondatok, de vállalom. Valamit tenni kell, mert Magyarországon a talajt szervezetten, hagyományosan, rendszerszintűen tesszük tönkre.” – mondta a MATE rektora a 24.hu-nak.

Nem lesz ennivaló

30–40 éve működő technológiákkal, gyakorlatokkal, növényfajtákkal már nem lehet megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert termelni, ezért meg kell változtatni a gondolkodásunkat: „vagy alkalmazkodunk a megváltozott feltételekhez, ami azt jelenti, hogy más növényfajtákat kell termelni, más technológiákat, másfajta talajművelést kell alkalmazni, vagy pedig mindez törvényszerűen előbb-utóbb vissza fog ütni, és ha bejön egy hirtelen aszály, amire nem készültünk fel, az végzetes lehet” – figyelmeztetett Gyuricza Csaba, hozzátéve, hogy ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem lesz ennivaló.

Beszélt a tavalyi aszályról, arról, hogy pár évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy Magyarország kukoricából behozatalra szoruljon. A megfogalmazása szerint a tavalyi nyár nagyon súlyos figyelmeztetés volt – szerinte az utolsó figyelmeztetés –  amiből még mindig nem tanultunk.

„Ha a legfontosabb élelmiszer- és takarmány-alapanyagokat nézzük, a legnagyobb problémát a kukorica termesztése jelenti. A következő évtizedekben 60–70 százalékkal csökkenhet a termésmennyiség globálisan és Magyarországon is. Hazánkat úgy tartják számon, hogy nemcsak önellátó, hanem legalább kétszer annyi kukoricát képes előállítani, mint amennyi a belső szükséglet, tehát bőven jut ipari és energetikai felhasználásra, valamint exportra is. De ha nem változtatunk a termesztési stratégiánkon, a fajtahasználaton és a vízgazdálkodásunkon, akkor megfordul ez a trend.

Fontos, hogy a fenntarthatóság ne csak szlogen legyen

„Nem túl jól, a mezőgazdasági gazdálkodásban dolgozók mindössze négy százaléka rendelkezik Magyarországon felsőfokú képesítéssel. Viszont azt is látom, és ebben az egyetemek szerepe nagyon nagy, hogy a munkába álló új agrármérnök-generációk otthonosan mozognak a digitális technológiákban, az informatika világában, ami a megoldáshoz nagyon fontos háttértámogatást ad. A fiatalok sokkal rugalmasabbak, szembemennek azokkal a sztereotípiákkal vagy dogmákkal, amiket a szülők, nagyszülők nem tudnak elengedni. Ez pedig reménykeltő. Nagyon izgalmas, összetett a feladat, a tudománynak, a gazdáknak és a kormányzatnak is megvan benne a szerepe. Hatékony kooperációra van szükség, hogy a fenntarthatóság ne csak szlogen legyen, hanem konkrétan azt jelentse: biztosítani kell, hogy az ökológiai rendszer néhány éven vagy évtizeden belül ne omoljon össze, hanem működőképes maradjon. Még annak ellenére is, hogy az előzetes előrejelzések szerint 2100-ra akár 11 milliárdra is nőhet a Föld népessége” – mondta Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora