Közzétette - Kategória - Bereg, Turizmus, Vásárosnamény

Vásárosnamény történelme


Vasarosnameny anno

Vásárosnamény város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, Magyarország északkeleti részén. A megyeszékhelytől, Nyíregyházától kb. 60 km távolságra, a Tisza mentén, a Szamos torkolatának közelében. Lakosságának száma csupán 9 ezer körüli, ennek ellenére a város a beregi területek csomópontja, hisz a mintegy 40 ezer lakosú beregi térség oktatási, kulturális, egészségügyi, gazdasági, kereskedelmi és közlekedési központja. A város Bereg, Szatmár és Szabolcs megye találkozási pontja. Éghajlata mérsékelten meleg és a mérsékelten hűvös határán van. A város határában torkollik a Tiszába a Szamos és a Kraszna.

A régészeti leletek tanúsága szerint a település és környéke már ősidők óta lakott helynek számított. Pontosabban már az újabb kőkortól kezdve folyamatosan laktak emberek ezen a területen. Ezt a tényt a Beregi Múzeumba ezekről a területekről bekerült tárgyak igazolják. A régészeti lelőhelyek bejegyzését Csiszár Árpád végezte el, aki összegyűjtötte a leleteket és szakemberek segítségével meghatározta.

Vásárosnamény város négy kisebb önálló helységből (Vásárosnamény, Vitka, Gergelyi és Ugornya) és két tanyából (Perényi-tanya, Károlyi-tanya) fejlődött ki. A várost a Tisza két részre osztja, ugyanis a bal parton van a régi Namény és Vitka, a jobb parton Gergelyi és Ugornya. A négy település közül először Naményneve tűnik fel az okmányokban 1214-ben, amikor a Hontpázmány nembeli Sebős falujából való Pósát erőszakos pénzlopással vádolták; ekkor Numen és Nomen formában írták.Namény1357-től már vásártartási joggal rendelkezett, amelyet 1418-ban Zsigmond király megerősített, amikor is Lónyay Ferenc fiának, Györgynek kiváltságot adott, hogy Naményban évi és heti vásárokat tarthassanak. Évi négy vásárra nyer jogot. Innen ered nevének”Vásáros” előtagja. 1494-ben Naményt mezővárosként (oppidum) említik. Vásárosnaményban meghatározó szerepet játszott a Lónyay család.A Lónyayak a honfoglalással egy időben kerültek a térségbe. A XIV. században Namény már a Lónyay család birtokában volt. Namény már a XVIII. század első felétől két rangos kastéllyal is rendelkezett: a település északi végén a Lónyayak kastélya, amelyet utolsó tulajdonosáról Tomcsányi-kastély néven ismernek és a település keleti szélén az Eötvös-kúria.

Gergelyineve elég későn, 1425-ben tűnik fel először, Ugornya nevét viszont már korábban 1389-ben említik. Gergelyit és Ugornyát 1938-ban egyesítették. Teljesen csak azért nem épülhetett egybe, mert közöttük volt és van a közös temető. Ettől függetlenül mai napig is közösen működnek a közintézmények, az iskola, a tanító, a pap. Mindkét településrésznek külön temploma és presbitériuma van. Vitka nevét először 1300-ban említik. A legkorábbi iratokban Wythka, Vydka, Vytka formában fordul elő. Vásárosnaményt 1979-ben nyilvánították várossá, ekkor csatolták hozzá Vitkát és Gergelyiugornyát.

A település lakossága a XVI. században reformátussá vált. A falu közepén, a mai református templom helyén, kissé kiemelkedő részen állt a kis torony nélküli kő templom a temetővel, egészen 1937-ig. A római katolikusok a XVIII. században kezdtek betelepedni. Katolikus templom ekkor még nem volt itt. A plébániát 1931-ben alapították, a római katolikus templomot pedig 1936-ban szentelték fel.

A városcímer pajzs alakú, amely négy mezőre osztott. Bal felső sarkában a Namény pecsétjében visszatérő lombos fa, a jobb felső mezőben Ugornya pecsétjéből a folyón átívelő híd, a jobb alsó mezőben Vitka pecsétjéből a búzaszálak, bal alsó mezejébe került a mai Vásárosnamény mindhárom települését jelképező három folyó stilizált képe.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük