40 eve varos vasarosnameny

Tavaszi színkavalkád Gergelyiugornya Tisza-partján (1)

[srizonfbalbum id=70]

Gergelyiugornya – Tisza. Nincs még egy folyó, mely hol méltóságteljes, lassú kanyargásával, hol zabolátlan rohanásával oly mélyen beásta volna magát a magyar ember szívébe. Azt mondják: “Ki a Tisza vizét issza, annak szíve vágyik vissza.” És igaz lehet a mondás, hiszen nagy költőink közül Petőfi Sándor, Juhász Gyula lelkét is megérintette a folyó egyedülálló hangulata, de az itt élő beregiek is számtalan dalban, mesében örökítették meg a szőke Tisza szépségét, ártéri erdőkkel kísért szalagját, morotváinak rejtélyes lakóit. Mondják azt is, a Tisza lágy és szeszélyes akár egy asszony, így hát nem is lehet másként bánni vele: szeretni kell, de óvni is, hogy vize az utánunk jövőket is hűsítse, halai táplálják unokáinkat és lelkük hazatalálhasson a békés tiszai tájban. Minden évszakban nyújt valami szépet, valami újat és látványosat.

Az évszakok közül talán a legszebb a tavasz. Gergelyiugornyán tavasszal, meleg, napsütéses napokon, addig míg a part és a szórakozóhelyek lassan be nem népesednek a turisták zajától és a kikapcsolódni vágyóktól, kellemes sétákat tehetünk a fáktól zöldellő parton, csodálva a Tisza táj minden szépségét. A színes levelek között átszűrődő fények mintha táncra perdülnének a sok ezernyi színárnyalattal, a fák mintha egész évben erre a színpompa-bemutatóra készültek volna. Nincs is kellemesebb, mint megpihenni e csodálatos, harmóniával átitatott táj fövenyén, békésen szemlélve a Tisza mentén elterülő fák közül meg-megvillanó napsugarakat, ahogy végigsiklanak a Tisza víztükrén.

 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a BeregiHirek.hu nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Vélemény, hozzászólás?