Közzétette - Kategória - Vezér cikkek

Tarpai-Nagyhegy


Ahova érdemes kirándulni: Tarpai-Nagyhegy

A tarpai hegy kb. 60 m-el emelkedik a Beregi-sík fölé, ezért talán túlzónak tűnik „hegy”-ként említeni – kialakulása, őstörténete azonban igazolja nevének jogos voltát. A tarpai Nagy-hegy és a közelben található barabási Kaszonyi-hegy a Beregi-sík kiemelkedő geológiai érdekességei. Olyan romvulkánok, amelyek a belső-kárpáti vulkáni övezet részének tekinthetők. Mindkét hegy egy törésvonal mentén helyezkedik el. A vulkáni működések fő szakasza 16,4-5,5 millió évvel ezelőttre tehető.
Az utóvulkáni működések során keletkezett az ásványtani ritkaságként számon tartott osumilit. Ennek a szilikátásványnak ez az egyetlen ismert hazai lelőhelye. A hegy kőzetét egy kétszintes kőbánya tárja fel. A bányaudvar fala féloldalasan kissé kibillent óriási lapokból áll. A bánya 1860-tól 1986-ig tartó működése során kitermelt követ útalapként, a falubéli építkezések, illetve a Tisza mederrendezési munkálatok során használták fel.
A hegyet a legújabb földtani kutatások (Kulcsár László vizsgálatai alapján Borsy Zoltán) határozottan szarmata korúnak írják le, azaz a Zempléni-hegységgel egyidőben, úgy 15-20 millió évvel ezelőtt keletkezett. Az azóta eltelt hosszú idő alatt a hegyet az erózió erősen lekoptatta és a többi beregi vulkánnal együtt romvulkánná alakította. A hegy eredetileg réteges vulkáni kúp lehetett, melynek az idők folyamán a puhább kőzetanyagai letarolódtak, és végül is csak a kemény, ellenálló vulkáni kürtő tölteléke maradt meg domború lejtőjű kiemelkedés formájában.
Kőzetanyagának vizsgálatára a kőbányai feltárás a legalkalmasabb. A kb. 100 m átmérőjű, 30-40 méter magas, nagyjából körkerületű kőfejtő fala egy kissé féloldalasan kibillent óriási lapokból áll, ezek felületét hemaritos és limonitos bevonatok vörösre színezték.
Kőzetanyagát korábban a szakirodalomban andezitnek írták le. Vendl M. hipersztén-andezitnek nevezi. Legújabban piroxéndacitnak tekintik (Kulcsár). A kőzetre az óriás diabázzárványok jellemzőek, amelyek a tarpai Nagy-hegyen és a tokaji Kopaszon kívül kevés helyen találhatók. A diabázzárványok a 1/ 2 m keresztmetszetet is elérik, és a legkülönbözőbb alakúak. Vannak teljesen sarkosak főképp a nagyobbak, de vannak legömbölyödöttek, kavicsszerűek is. A kőzetanyag másik érdekes ásványa az anfibel, melynek egyes mézsárga kristályai az 5 mm hosszúságot is elérik. Jelenleg a bánya ÉNy-i részében körülbányászott, henger alakú agglomerátum-jellegű képződményt bontottak ki, ennek kötőanyaga azonos a benne lévő lekerekített kőtömbökével.
A tarpai Szőlő-hegyet évszázadok óta a gyümölcsök sokfélesége jellemzi: elsősorban cseresznye, meggy, alma, körte, ribizli és a szőlő terem itt. A szőlő termesztésénél a helybeliek sokáig előnyben részesítették az őshonos, magántermő fajokat (Izabella, Nova, Feri). Ezek azért válhattak népszerűvé, mert – mint ahogy a nevük is jelzi – Szinte maguktól teremtek, alig igényelve ápolást, permetezést.
Mivel a terület talajtani adottságai hasonlóak a híres tokaji Kopasz hegyéhez, egyre több gazda próbálkozik meg nevesebb szőlőfajták honosításával, mint pl. Cserszegi fűszeres, Rizling a Muskotály. A termelők szükségleten túli mennyiséget szívesen kínálják fel kóstolásra a szőlőhegyi látogatók, turisták számára. Napjainkra mind több szőlőhegyi gazdálkodó előtt válik ismertté a kíméletes, természetbarát termesztési eljárás fontossága.

A hegy állatvilágát különös sokféleség jellemzi A hegy korábbi arculata teljesen átalakult az ember környezetformáló tevékenysége révén, azonban még ma is számos védett és fokozottan védett állatnak nyújt élőhelyet. Rovarvilágának legnevezetesebb képviselője a beregi futrinka. A faj első magyarországi példányát egy tarpai borospincéből írták le.
A kőzetrepedések, sziklaüregek több kétéltű és hüllőfaj számára biztosítanak menedéket a téli hónapokban. A keresztes viperák október végén vonulnak a telelőhelyükre és következő év márciusában jönnek elő. Kedvelik a sziklás hegyoldalakat, a napsütötte tisztásokkal tarkított, sűrű aljnövényzetű erdőket, ahol kétéltűekre földön fészkelő madarakra és kisemlősökre vadásznak.
A bányafalak felső, löszös rétegeibe vájják 180-200 cm mély költőüregeiket a feltűnő színezetű gyurgyalagok. A költőüreg mélyén 6-7 fióka fejlődik, etetésükben mindkét szülő egyformán részt vesz. Táplálékukat elsősorban a levegőből elkapott rovarok alkotják. Telet az Egyenlítőtől délre Afrikában töltik, ahonnan májusban érkeznek


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük