A néptánc, a közösségi élmény és a hagyományőrzés találkozott a 2026-os Zoárd-napi Sokadalomhoz kapcsolódó különleges kezdeményezésben. A szervezők „Lépésről lépésre, szívtől szívig – közös néptánc” címmel arra hívták Vásárosnamény és a térség közösségeit, hogy együtt tanulják meg és táncolják el a Szatmár-beregi néptánc egyik koreográfiáját.
A kezdeményezés célja nem csupán egy tánc megtanulása volt, hanem az is, hogy minél többen közösen kapcsolódjanak be a Zoárd-napi Sokadalom programjába. Egyesületek, intézmények, munkahelyi közösségek, felnőtt- és gyermekcsoportok, valamint egyéni résztvevők jelentkezését is várták, hiszen a szervezők számára nem az számított, ki hány éves, vagy rendelkezik-e korábbi néptáncos tapasztalattal.
A közös tánchoz egy rövid, könnyen elsajátítható koreográfiát állítottak össze, amelyet azok is megtanulhattak, akik korábban még soha nem táncoltak néptáncot. A kezdeményezéshez létrehozott Facebook-csoportban a résztvevők minden fontos információt megtalálhattak, ráadásul egy kifejezetten erre az alkalomra készült oktatóvideó is segítette a felkészülést. Így a lépések akár otthon, saját tempóban is gyakorolhatók voltak.
A kezdeményezés legfontosabb üzenete az együttlét volt: együtt lenni, együtt mozogni és együtt megélni a tánc örömét. A néptánc ebben az esetben nem csupán hagyományőrző programként jelent meg, hanem olyan közösségformáló erőként is, amely képes összekapcsolni különböző korosztályokat és közösségeket.
A Zoárd-napi Sokadalom megnyitójához kapcsolódó közös tánc így különleges módon kapcsolta össze a hagyományt és a közösségi élményt. A Szatmár-beregi néptánc lépései egy olyan közös produkció alapját adták, amelyben bárki részt vehetett – legyen akár gyakorlott táncos, akár első alkalommal próbálkozó. A „Lépésről lépésre, szívtől szívig” kezdeményezés jól mutatta, hogy a népi kultúra akkor igazán élő, ha nemcsak nézzük és őrizzük, hanem együtt megéljük. Egy-egy megtanult lépés, egy közös dallam és egy összekapcsolódó tánc így nemcsak a múlt hagyományait idézte, hanem közösségi élménnyé is formálta azokat.
Mert néha valóban elég egyetlen lépés ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz – lépésről lépésre, szívtől szívig.
