December 24-én, szenteste alkonyán különleges csend és várakozás töltötte be a vásárosnaményi református templomot. A karácsony legmélyebb üzenete az Isten emberré létele, a világosság megszületése ezen az estén nemcsak az igehirdetésben, hanem a szívekben is otthonra talált.

Az ünnepi istentiszteleten Kálmán Dávid hirdette az igét, aki prédikációjában a karácsony lényegére irányította a figyelmet: az ajándékra, amely nem csillog, mégis mindennél értékesebb a szeretetre, a reménységre és arra a kegyelemre, amely csendesen, de biztosan érkezik meg az ember életébe. Szavai egyszerre voltak vigasztalók és elgondolkodtatók, segítettek megállni egy pillanatra az ünnepi forgatagban, és befelé figyelni. Az istentisztelet különleges része volt a vásárosnaményi református egyházközség gyermekeinek ünnepi műsora. A templom falai között felcsendülő énekek, a tiszta hangon elmondott szavalatok és versek őszinte egyszerűséggel és mély átéléssel adták tovább a karácsony örömhírét. A gyermekek szolgálata nemcsak mosolyt csalt az arcokra, hanem könnyeket is a szemekbe hiszen az ő előadásukban a karácsony valódi, sallangoktól mentes szépsége mutatkozott meg.

A gyertyafényben, az ismerős dallamok és az együtt átélt pillanatok között minden jelenlévő megtapasztalhatta azt az összetartozást, amely a közösséget ilyenkor különösen erőssé teszi. Ez az este nem a rohanásról szólt, hanem a megérkezésről: egymáshoz, Istenhez, önmagunkhoz. A vásárosnaményi református templomban tartott szentesti istentisztelet csendes, mégis mélyen ható ünnepe volt a karácsonynak olyan ajándék, amely hosszú időre elkíséri mindazokat, akik részesei lehettek.