Közzétette - Kategória - Beregi Krónikák, Vezér cikkek

Ma van a nagy tiszai árvíz 20 éves évfordulója – Verssel emlékezik az akkor történtekről Bereczki Gabriella

2001. március 6-án délután fél kettőkor Tarpa és Tivadar közelében, az árvízvédelmi osztag emberfeletti erőfeszítése ellenére két helyen is átszakadt a Tisza gátja. Néhány óra alatt komoly bajba került Tarpa, Gulács, Hetefejércse, Csaroda, Tákos, Jánd, Gergelyiugornya, Tivadar. Egy Velencei-tónyi víz zúdult a 41-es főút déli oldala és a Tisza közé szorult településekre. Gulácsra Tarpa felől csak vízi járművel vagy kétéltűvel lehetett bejutni. 2001-es árvíz, ma 20 éves évfordulója alkalmából egy kedves olvasónk. Bereczki Gabriella saját költésű versével emlékezik meg az akkori eseményekről.

Húsz év

 

Van nekünk egy szép folyónk,

Melyet Tiszának hívnak,

Néha ő a főnök – parancsolónk,

Mellyel harcokat vívnak.

 

Húsz évvel ezelőtt is így történt,

Egy szörnyű, keddi napon,

Nem ismerve semmilyen törvényt,

Vágtatott végig rónákon, utakon.

 

Március elején döntött úgy az áradat,

Hogy nem a megszokott mederben halad,

Új utat találva – a gát átszakadt,

És foglalt el magának új birodalmakat.

 

Tivadar és Tarpa közt jutott át a töltésen,

Őrült rohanásba kezdve a környéken,

Elvágva az utakat a környező településeken,

És elpusztítva mindent a vidéken.

 

Elárasztotta a beregi falvakat,

Elűzve házukból embereket és állatokat,

Átélve a sok-sok borzalmat,

És a hónapokig tartó munkálatokat.

 

Ránk szabadítva irtózatos átkát,

Elpusztította több ezer ember házát,

Ezzel összetörve sok ezrek álmát,

És növelte az újjáépítések számát.

 

Én akkor még csak tizenöt voltam,

De előtte soha sem gondoltam,

Hogy egyszer a csomagom fogjam,

És a szeretett otthonom elhagyjam.

 

Rokonok, barátok vagy kedves ismeretlenek,

Fogadták be a fedél nélküli embereket,

Akinek szerencséje volt hamar visszatérhetett,

És lassan megkezdődtek az újjáépítések.

 

Voltak, akik teljesen új házat kaptak,

De a felújításokkal is jól haladtak,

Ám addig sokan sátrakban laktak,

És alig várták, hogy újra otthonukban alhassanak.

 

Ennyi év távlatából is szörnyű visszagondolni,

Hogy tud egy szép folyó így megbolondulni,

És mindent a földdel egyenlővé tenni,

Aztán, mint, aki jól végezte dolgát, visszavonulni.

 

Ma már szerencsére ilyen nem történhet,

Mert biztosan állnak az árvízi töltések,

Így már nem lesz ily szomorú a történet,

Ha a folyó újra nekivetné lábát a töltésnek.

 

Drága Tisza, maradjunk további jó viszonyban,

Hogy hűsíthessük testünk nyáron habjaidban,

Gyönyörködhessünk arany homokpadjaidban,

És élvezhessük csodás színeidet minden évszakban.

Bereczki Gabriella – Gergelyiugornya