Vásárosnamény – Magyarország Kormánya a 2015. évet Gulág Emlékévvé nyilvánította, tudván azt, hogy ez az a szó, amely a határainkon kívül is az embertelenség, a félelemterhes kommunista terror, a sztálini önkény szinonimájaként ismert. Hány százezren kényszerültek megtapasztalni mindezeket az egykori Szovjetunió területén? Magyar állampolgárok többszázezren. Számuk 700 és 850 ezer közöttire tehető. S hányan térhettek vissza a szülőföldjükre, Hazájukba? Mintegy 450 – 500 ezren. S hányan élhetnek még közülük? Talán néhány ezren szerte a Kárpát-medencében és a világ számos országában. Ne feledjük, az 1938 és 1945 közötti Magyarország területe nem azonos a mai Magyarország területével. Polgárai közül a magyar nemzetiségűek mellett legnagyobb számban a német nemzetiségűeket – vagy csak német nevűeket – hurcolták el, közéjük „vegyítve” nem kevés zsidó származású honfitársunkat is. Amikor arra gondolunk, és arra emlékezünk, hogy 1944-ben honnan és hány embert hurcoltak el, nem szabad megfeledkeznünk azon magyar állampolgárokról sem, akik 1939 és 1941 között kerültek a Szovjetunióban működő különböző lágerekbe. Mert voltak, akik politikai meggyőződésből vagy egyszerűen a „jobb élet utáni vágytól hajtva” illegálisan átlépve az 1939 szeptemberétől létező magyar-szovjet határt, szovjet bíróságok által ítéltettek el. Őket szerencsésebb esetben csak tiltott határátlépésért ítélték el 5 év, rosszabb esetben kémkedés vádjával 25 év Gulágra. Az 1930-as évek magyar emigráns kommunistái után ezek az emberek ismerkedhettek meg először a szovjet „Gulág birodalommal” és tapasztalhatták meg a politikai propaganda és a valóság közötti különbséget. A Gulág Emlékév célja, hogy rámutasson a politikai propaganda és a valóság közötti különbségre, és emléket állítson mindazoknak, akik a „propaganda évtizedeiben” nem mondhatták el mindazt, amit meg- és átéltek. Legyen tehát ez az Emlékév – amely 2017. február 25-ig tart – mementó és erőt, hitet adó valamennyiünk számára, akik tudjuk: múltunk hiteles ismerete nélkül nem építhető a jövő, a múlt áldozatai emlékének megőrzése nélkül elveszítjük nemzeti múltunk egy darabját. Hiányos, töredékes múlttal pedig hiteltelenekké válunk mindazon kultúrnemzetek között, amelyek hiszik és vallják, hogy a nemzetnek kötelessége múltjának egészét vállalni, azt is, amire büszke lehet és azt is, amit szégyellnie kell, hiszen a hiányos, elhallgatott, eltorzított múltismeret eltorzítja a látásmódot és rossz döntésekhez vezet. Ezért amit ki akartak törölni a nemzet emlékezetéből, meg kell őrizni, annak minden szomorú, fájdalmas és felemelő részletével együtt!
Idei évben is csatlakozott ezen kezdeményezéshez Vásárosnamény Város Önkormányzata, mely közös tiszteletadás a vásárosnaményi Református Gyülekezeti Teremben került megrendezésre. A ..Málenkij Robotra,, elhurcoltakra emlékezve ünnepi műsort adott a Lónyay Menyhért Baptista Szakgimnázium és Szakközépiskola tanulói és tanárai, akik levéltári anyagokból idézték fel a történteket, melyet a vásárosnaményi Liszt Ferenc Vegyeskar műsora követett. A megemlékezés szavait dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő és Tóth Lajos nyugalmazott címzetes igazgató osztotta meg a jelenlévőkkel. Az ünnepi műsor a város egyházi képviselőivel egyetemben, a Kraszna jobb partján található Elhurcoltak Emlékművénél folytatódott. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrások Támogatáskezelő és Vásárosnamény Város Önkormányzata támogatásával került elhelyezésre egy olyan emléktábla, mely a településről elhurcolt embereknek állít emléket. Az emléktáblát Filep Sándor, a város polgármestere és Szabó István a Megyei Közgyűlés alelnöke leplezte le, melyet a város történelmi egyházainak képviselői áldottak meg. Az áldást követően az újonnan felavatott emléktábla koszorúzására került sor.
[slideshow_deploy id=’115652′]
