Advent harmadik vasárnapján különösen meghitt, lélekemelő alkalomnak adott otthont a Vásárosnaményi Református Templom. Az ünnepi istentisztelet keretében nemcsak az adventi várakozás csendes öröme, hanem a hála és az emlékezés is hangsúlyosan jelen volt: a gyülekezet azokat a testvéreket köszöntötte, akik 20, 30, 40, 50 és 60 évvel ezelőtt e templom falai között tettek konfirmációi fogadalmat.
Az istentisztelet igehirdetését Kálmán Dávid lelkipásztor tartotta. Prédikációjában az idő múlásáról, az Istenhez való hűség megmaradó erejéről és a közösség megtartó szerepéről szólt. Rámutatott arra, hogy a konfirmáció nem csupán egy ünnepi pillanat emléke, hanem egy életre szóló elköteleződés, amelyhez újra és újra vissza lehet – és kell – térni.
Az alkalom egyik legmeghatóbb része a jubiláló konfirmandusok köszöntése volt. Az egykori fogadalomtétel évfordulói alkalmából emléklapot vehettek át mindazok, akik évtizedekkel ezelőtt itt vallották meg hitüket. A jubilánsok nevében Kónya László lelkipásztor mondott köszöntőt, felidézve a közös múltat, az eltelt évek áldásait és kihívásait, valamint azt az utat, amelyen Isten mindvégig hűséges vezetőként volt jelen.
Az egyházközség nevében Maros József gondnok köszöntötte az ünnepelteket. Szavaiban hangsúlyozta a közösség összetartó erejét, azt a láthatatlan, mégis erős szálat, amely generációkat köt össze ugyanazon hit, templom és gyülekezet révén.
Az istentiszteleten a gyülekezet közös éneklése is különleges lelki többletet adott az ünnepnek. Felcsendült a gyülekező ének (751. dicséret), a fennálló ének (371. dicséret 1. verse), a főének (392. dicséret 1–2. versei), a közének (390. dicséret 1–2. versei), valamint a záróének (390. dicséret 3–4. versei). Az ismert dallamok és szövegek együtt énekelve erősítették meg az összetartozás és a közös hit élményét.
Ez az adventi vasárnap valódi lelki megálló volt: visszatekintés és előretekintés egyszerre. A jubiláló konfirmáltak példája arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy az Istennek tett ígéret időtálló, és hogy a gyülekezet közössége évtizedeken át hordozni tudja tagjait örömben és próbában egyaránt.
