Vásárosnamény – Az ünnepek közeledtével egyre inkább él bennünk, az a késztetés, hogy valami jót cselekedjünk, adományozzunk vagy kedves gesztussal örömet vigyünk embertársaink életébe. Otthonainkat feldíszítjük, hasonlóan ahogy a szívünkben is a szeretet pompáját szeretnénk megélni, elkezdünk jobban szeretni, több jelét adjuk érzéseinknek mikor a meghittség költözik szívünkbe. Hiszen mindannyiunkban megvan az adományozás. (…) Az is egy ajándék, hogy próbálkozunk és megbocsátunk, vagy hogy megértjük a másik nézőpontját, vagy hogy titkolózunk egy barát kedvéért. Az öröm állítólag az adakozásból származik. Szóval, amikor elmúlik az adakozás öröme, amikor az adakozást inkább már tehernek érzed, akkor leállsz. De ha olyan vagy, mint akiket ismerek, akkor addig adsz, amíg már fájni nem kezd, és még egy kicsit azután is. Gyakran hallani, adakozásra, segítségre buzdítás kíséretében, hogy gondoljuk végig, mennyi mindent kaptunk „az élettől”, embertársainktól. A kutatások szerint, ez boldogabbá is tesz minket. De vajon tényleg hatással van rá, hogy mennyire vagyunk készek segítő kezet nyújtani másoknak. Az öröm egy jel, hogy az adakozásért cselekszünk és hogy nem kényszer hatására tesszük azt, mert nincs más választásunk, vagy mert túlzottan félünk, hogy rossz dolgok fognak velünk történni. Tudjuk milyen boldog az anya, mikor jóllakatja a gyermekét, mert öröme származik ebből. Az adományozás, ami a szeretetből jön éppen olyan, mint az anya esete, mindig örömmel társul. Az öröm a jócselekedetek jele, és következménye. Közhelynek számító mondás – az ajándék annak is öröm, aki adja, és annak is, aki kapja. Ezt tapasztalhattuk meg amikor a vásárosnaményi Megoldás Ház ,,lakóinak,, adták át az összegyűjtött karácsonyi ajándékokat a helyi Lilla Pizza cég képviselői. Az elmúlt héten ugyan Kiss Krisztián a Lilla Pizza vezetője és a kezdeményezés médiapartnere a BeregiHirek.hu főszerkesztője, Kiss Barnabás látogatott a helyi Megoldás Ház lakóihoz, elindítva ezzel egyedülálló kezdeményezését a Beregben. A lillapizza-adományok nevezetű program célja, hogy a helyi illetve környékbeli vállalkozókat arra sarkalja, hogy felajánlásaikkal támogassák közösen a beregi térség rászoruló családjait. A látogatás alkalmával a bent lakó gondozottakat és gondozóikat lepte meg számos, a Lilla Pizza által készített pizzával. A gondozottak és segítőik nagy örömmel fogadták, a beregi adomány expressz első állomásának felajánlásait.

Adakozhatsz ésszel, és adakozhatsz kinyilatkoztatás alapján. Ha a hit emberévé akarsz válni, meg kell tanulnod kinyilatkoztatás alapján adni. Amikor az eszeddel adsz, azt mondod: „Ennyi, amit józan megfontolás alapján adni tudok.” Ehhez nincs szükség hitre. – mondta Kiss Krisztián tulajdonos.

Az utóbbi időben nem értettem igazán, mit vár tőlem Isten az adakozás terén, ezért aztán hol adakoztam, hol nem. Istentisztelet előtt kértem Istent, szóljon hozzám, mert nem értem a dolgot.Amikor adakozásra került a sor, valóban „jó kedvem volt”. Régebben is átéltem már, milyen a jókedvű adakozó, akit Isten szeret. Ez a jókedv azt jelentette, hogy örömömet lelem abban, hogy adakozhatok, és ilyenkor az embernek eszébe nem jut azon gondolkozni, hogy amire a pénz kéne, azzal mi lesz, vagy talán még azon sem, hogy mennyit adjon, keveset, sokat, vagy amolyan közepeset. Ideális esetben az ember a gyülekezetben be van töltekezve Szentlélekkel, ami azt is jelenti, hogy a gondok nyomása és mindenféle aggódás alól fel van szabadulva és nem gondolkozik azon, hogy holnap mit kéne vagy mit nem kéne csinálni, mi lesz jó, mi nem lesz jó, mi lesz, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte, stb. A Szentlélek a szabadság Szelleme is, mert amikor telve van Vele az ember, akkor szabad az ilyen gondolatoktól. Ilyenkor az ember egyszerűen átadja magát Istennek és Benne bízik, és a problémáit, aggódásait is Rá veti, Istentől várva a megoldást, útmutatást. Ilyenkor az ember nem kezd el agyalni azon sem, mire kell a pénz, lesz-e elég pénz, stb., nem kötözik meg és húzzák le ilyen aggasztó gondolatok. Amikor így érez az ember, akkor tud jókedvvel adni, úgy, hogy igazán örömét leli abban, hogy adakozik. Ez az, amit Isten szeret: amikor szívből, örömmel adakozunk, nem pedig azért, mert illik, mert muszáj, vagy mert azért mégiscsak kéne adakozni is, hogy ne veszítsük el Isten jóindulatát és áldásait. – folytatta gondolatait a cég tulajdonosa.

A továbbiakban a cég vezetője illetve a a BeregiHirek.hu szerkesztősége várja a környékbeli vállalkozók és személyek apró vagy nagyobb felajánlásait az beregiadomany@beregihirek.hu e-mail címre, mellyel közösen segíthetünk Magyarország legszebb tájegységében élő rászoruló vagy nehéz sorsú gyermekein, és családjain egyaránt.

Ezúton köszönnénk meg a Megoldás Ház vezetőjének Tóthné Újvári Ágnesnek  és munkatársainak szíves vendéglátását és az ajándékot, mely természetesen a vitrinünk előterében kapott helyett.

[slideshow_deploy id=’93506′]

De, hogy mi vezérel minket?

„A boldogság sokkal inkább a nap mint nap előforduló apró, kellemes dolgokból és örömökből áll, mintsem a csak ritkán ölünkbe hulló nagyon szerencsékből.” – mondja Benjamin Franklin.
Ha egy csöppet elidőzünk, ennél a mondatnál láthatjuk, hogy milyen igaz is ez a mondat. Emlékezz vissza legutóbb mikor érezted magad örömtelinek? Ha nem akkor, amikor valakinek a segítségére lehettél?

Egészen kiskorunktól arra neveltek szüleink, hogy a kedvesség, nagylelkűség jó erény, legyünk segítőkészek. Talán nem is gondoltad, milyen sok területre kiterjed a jó cselekedetek hatása. Kísérletek sora bizonyítja, ha segítőkészségünket és együtt érzésünket fejezzük ki, kedvezőbben értékeljük azt a személyt, kinek segítő jobb kezünket nyújtjuk. Lehet éppen a szomszéd vagy egy hajléktalan, akit megsegítesz egy forró teával, vagy éppen egy közösségi helyen tett jó cselekedet, egy biztos, megállapítást nyert az a tény, hogy a hasznosság érzését és egy új identitás lehetőségének a kialakulását élhetjük meg jó cselekedetünk kifejezése által. Jobban érezzük, hogy egy közösséghez tartozunk, amelyben egymástól függünk, és együtt kell működnünk.

Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember másokon segít, egyben önmagán is segít.” (Ralph Waldo Emerson)

Önképünkre jótékonyan hat, másképp tekintünk magunkra, növeli a megelégedettséget önmagunkkal szemben, erősebbeknek, magabiztosabbnak érezzük magunkat. Képességeink használata utat enged, hogy megéljük szakértelmünket ezáltal azt az érzetet keltve, hogy urai vagyunk a helyzetnek. Kutatók szerint életünk értelmességét és értékét is növelheti a jó cselekedetek gyakorlása, akár olyan képességeink is felszínre bukkanhatnak melyekről, még tudomásunk sem volt. Nem utolsósorban, az egyik legalapvetőbb emberi szükségletet elégíti ki, ha kapcsolatba kerülünk másokkal.

Mindig lesznek, olyanok, akik nem éppen a kedves arcukat mutatják és esetleg bántanak. Egy dolgot azonban mindig megtehetsz: jót cselekedni másokkal. Minden helyzetben eldöntheted, hogyan reagálsz. Beletemetkezhetsz rossz hangulatodba elzárva a kiutat saját boldogságodtól, hiszen egy szomorú ember nehezebben veszi észre, mennyi mindennel tudna örömöt szerezni másoknak és magának, mely aztán pozitívan hat vissza rá. A változatosság az élet sója – mondják. Egy idő után minden területen megcsömörlünk a gyakran ismételt dolgoktól – legyen az akár egy étel, zene vagy bármely tevékenység. Bármennyire is adtak ezek az élmények élvezetet és izgalmat korábban, egy idő után hanyatlik az elégedettség érzése bennünk, mely csökkentheti boldogságérzetünket. Egy jó cselekedetekkel kapcsolatos laboratóriumi kísérletben boldogabbak lettek és boldogabbak is maradtak azok a résztvevők, akik megkapták a lehetőséget, hogy a tízhetes időszak során variálják a jó cselekedeteiket. Plusz, háztartási munkát végezzenek, segítsenek egy idegennek kereket cserélni, segítsenek unokahúguknak megírni a házi feladatot stb. Azoknál a résztvevőknél viszont, akik minden egyes héten hasonló gyakorlatokat végeztek, teljesen fordítva sült el a dolog.

„Jobb adni mint kapni” – tartja a mondás. A történelem során vallásos gondolkodók, írók hangoztatták ezt az igazságot.  Talán nem oktalanul. De miért is jobb adni mint kapni? Mert amikor jót cselekszem, nem a cselekvésen van a hangsúly, hanem azon, hogy szívvel-lélekkel teszem. Tudományos bizonyíték is alátámasztja, hogy a szívből jövő cselekedetek, az adakozás emeli boldogság érzetünket. Egy kanadai tanulmány szerint a világon mindenütt a legjobb adni, mint kapni. Ez derül ki egy 126 országra és 234 ezer emberre kiterjedő tanulmányból. A válaszadók szerte a világban egybehangzóan azt felelték, hogy jó érzés töltötte el őket amiatt, hogy adományoztak. A jelenség éppúgy áll gazdag, mint szegény országokra, ahogy szegényebb és tehetősebb emberre.

Ha nagylelkűek vagyunk, és hajlandóak vagyunk másokkal megosztani, amink van, az boldoggá tesz bennünket. Az írók, filozófusok és vallásos gondolkodók már évszázadok óta vallják ezt az igazságot. A tibeti buddhizmus spirituális vezetője, a XIV. dalai láma gyakran mondogatja, hogy „Ha boldog akarsz lenni, gyakorold az együttérzést!” Egy hindu közmondás szerint „Az az igazi boldogság, amikor másokat boldoggá teszünk.” A skót születésű esszéíró, Thomas Carlyle pedig némi éllel így fogalmaz: „jótettek nélkül nincs valódi öröm”. Aki rendszeresen jó cselekedeteket hajt végre, az tartósan boldogabbá válik.

1. Ha kedvesek és nagylelkűek vagyunk valakivel, akkor pozitívabban és kedvezőbben észleljük őt (pl. „lehet, hogy az a hajléktalan veterán túlságosan beteg ahhoz, hogy dolgozzon”, vagy „az öcsém tényleg próbálkozik a matekkal,de egyszerűen nem megy neki”), és ettől jobban érezzük, hogy egy közösséghez tartozunk, amelyben egymástól függünk és együtt kell működnünk (pl. „egy egész falu kell a gyermekneveléshez” vagy „mindannyiunk hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy javítsunk a környezetünk helyzetén”).

2. A jótékonyság gyakran enyhíti azt a bűntudatot,szenvedést és nyugtalanságot, amelyet mások nehézségei és kínjai miatt érzünk, és arra biztat bennünket, hogy tudatában legyünk és örüljünk saját szerencsénknek. Úgy is mondhatnánk, hogy ha segítünk másoknak, akkor az összehasonlítás révén előnyösebbnek érezzük a saját helyzetünket (ezáltal hálásabbak vagyunk, pl. „Hálát érzek, mert egészséges vagyok”).

3. Ha másoknak segítünk vagy vigaszt nyújtunk, akkor elterelhetjük a figyelmünket a saját gondjainkról és rágódásainkról, mivel a figyelemfókuszát valaki másra irányítjuk.

4. A jótékonyság nagy előnye az, hogy hatást gyakorol arra, milyen képünk van önmagunkról. Vagyis, amikor jó cselekedeteket hajtunk végre, segítőkésznek és együttérzőnek kezdhetjük látni magunkat. Ez az új identitás erősítheti az önbizalom, az optimizmus és a hasznosság érzését. Ha másoknak segítünk, vagy önkéntesnek jelentkezünk egy jó ügy képviseletéhez, akkor az előtérbe állítja a képességeinket, erőforrásainkat és szakértelmünket, s azt az érzést kelti bennünk, hogy urai vagyunk az életünknek.

5. Új készségeket tanulhatunk, vagy felfedezhetjük rejtett tehetségeinket.

6. Vannak olyan kutatók, akik szerint a jó cselekedetek még életünk értelmességét és értékét is emelhetik.

7. Végül – s valószínűleg ez a legfontosabb tényező – a jótékonyság a társas életben is rengeteg pozitív következmény kiváltója lehet. Ha másoknak segítünk, mások is megszerethetnek, megbecsülhetnek bennünket, és kifejezhetik a hálájukat. Azt is elérhetjük vele, hogy mások segítenek nekünk, amikor nekünk van rá szükségünk.
Ha segítünk másoknak, azzal kielégíthetünk egy alapvető emberi szükségletet: kapcsolatba kerülünk másokkal, ránk mosolyognak, hálásak nekünk, és értékes barátságokra teszünk szert.

Ha elhatároztad, hogy nagylelkűbb, együtt érzőbb, adakozóbb ember leszel, akkor tudni fogod, mit tegyél. Csupán meg kell nyílnunk a jótékonyságban rejlő lehetőségekre; ha friss szemmel nézünk, akkor mindent felfedezünk magunk körül. Ráadásul ehhez nem kell semmilyen különleges tehetség, idő vagy pénz. A jó cselekedetnek nem kell nagyszabásúnak vagy bonyolultnak lennie. Mi több, ha arra vagyunk kíváncsiak, milyen jó cselekedetre, nagylelkűségre vagy adományra van szükség, nem kell messzebbre mennünk az otthonunknál, a munkahelyünknél vagy a helyi közösségnél. Van, hogy az ember fáradságot nem kímélve keres magának különleges ügyeket, hogy annak szentelhesse magát, miközben a házastársa, a gyermekei, a munkatársai vagy a régi barátai is lehetnének ilyen különleges bánásmódban részesülő „kedvezményezettek”. A legfontosabb, hogy nem kell Teréz anyává vagy a dalai lámává válnunk – a jó cselekedeteink lehetnek kicsik és időben rövidek.