Közzétette - Kategória - Beregi és magyar népszokások, Hazai népszokások, Jeles napok

Adventi szokások


adventi-szokasok

Az adventi koszorú

András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes időszak advent ünnepe. Az adventi koszorú ősét 1840. körül Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ezzel jelezte az árvaház gyermekei számára az ünnepig hátralévő időt.

A népszokás szerint koszorút kötöttek a nyári napforduló napján is, amikor legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János, vagy a hagyományos hazai megnevezés szerint Szent Iván napján: virágokból, aratás befejeztével kalászos szalmából, szüret végeztével szőlőből. E nagy múltú szokások mellé a múlt század második felében került az adventi koszorú hagyománya. Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején, majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni.

Ez a szokás idővel annyiban módosult, hogy a gyertyák száma négyre, az adventi vasárnapok számára csökkent. A rajta lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél. Az adventi koszorú mai is az ünnep nélkülözhetetlen szimbóluma, melynek rengeteg változata létezik.

Magyarországon főleg a második világháborút követő időkben vált szokássá adventi koszorút készíteni.  A hagyományos adventi koszorú általában örökzöldekből (fenyőágból) készített koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek.  A gyertyákat vasárnaponként kell meggyújtani, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, a világosság eljöttének reményét hirdeti.

Adventi naptár

A karácsonyi várakozás izgalmát növelve, a családokban a gyermekeket advent kezdetekor adventi naptárral lepik meg. Ez a „naptár” lehet házikó 24 ablakocskával, de lehet akár 24 zsákocska vagy ajándékdobozka is. Ezek jelzik a napokat, amelyek karácsonyig hátra vannak. A gyermek pedig úgy élheti át a várakozás örömét, hogy naponta kinyithat egy ablakot, vagy kibonthat egy zsákocskát és kiveheti az ott elrejtett apró ajándékot. Az adventi naptárt egy édesanya találta ki, gyermekének örömére, hogy gyorsabban teljen a várakozás.

Egyházi szertartások és szokások

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen az oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (roráte) misét tartani.[1] E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete.

Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük