Közzétette - Kategória - Beregi Krónikák, Regionális hírek, Rendezvények, Vásárosnamény hírei, Vásárosnaményi Krónikák, Vezér cikkek

Nem mindennapos csoda a Beregben: 60 éves osztálytalálkozó Vásárosnaményban


nem-mindennapos-csoda-a-beregben-60-eves-osztalytalalkozo-vasarosnamenyban-14

[srizonfbalbum id=320]

Vásárosnamény – Országosan is egyedülálló eseménynek lehett szemtanúja a Beregben az, aki ma részt vett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban megrendezett 60 éves osztálytalálkozón.  

Az ’56-os forradalom éve nem csak a magyar történelem talán legkiemelkedőbb 20 napja volt Magyarországon, ahol az aprócska, ám de elszánt nemzet felemelte fejét és nemet mondott az elnyomásra, a diktatúrára és szembeszállt a világ akkori legnagyobb birodalmával. Az az év, most más miatt is emlékezetes volt, hiszen egy rendkívüli esemény apropójául is szolgált a mai Beregben. Országos szinten is egyedüálló módon hatvan éve búcsúzó diáktársak emlékeztek meg ünnepélyes osztálytalálkozó keretein belül az akkori és az elmúlt évtizedekre Vásárosnaményban.

[fbvideo link=”https://www.facebook.com/BeregiHirek/videos/1111224575633267/” width=”650″ height=”365″ onlyvideo=”1″]

60 év nagy idő, de gondoljunk csak arra, hogy Krisztus születése óta eltelt több, mint kétezer évbe csak 33-szor fér bele az Ő 60 évük. Életünkben számtalanszor búcsúzunk, s mire feleszmélünk, az, kitől búcsút vettünk már ott is hagyott. A ballagó, búcsúzó diákok esetében ez fordítva van, ők hagyják ott az iskolát, ahová négy évig jártak aztán elindultak a nagy betűs Életbe. A tovatűnt évek után mindig nagyon jó érzés újból találkozni, akár spontán a szomszéd faluban, akár egy idegen városban, vagy alaposan megszervezve egy közös helyen és felidézni az elszállt iskolai évek megannyi szép emlékét. Ilyen jubiluemi találkozás volt ma a Beregben is, ahol nem kevesebb, mint hatvan év után találkoztak ismét az a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium egykori osztálytársai és barátai. „De hisz senki nem változott, csak az iskola öregedett!” – nyugtázhatták magukban a jó hírt fölfelé ballagván az épület lépcsőin, csendben egymás nyomába kapaszkodván, a közös emlékek régi színhelyén, a valamikori osztályterembe. Bár már másokról és mások által készített fényképek, plakátok díszelegnek a falakon, még a padok sem ugyanazok – a négyéves „uralkodásuk” idején beléjük vésett titkos kódok, szerelmi szimbólumok, unaloműző krikszkrakszok így mind eltűntek, nyomtalanul, visszahozhatatlanul. Mégis mindenki megkereste a hatvan évvel ezelőtti helyét: legalább az arcok – ezek a változatlannak vélt, örökifjú arcok – elrendezése had idézze vissza azt, ami volt egykoron. A Vásárosnamény szívében megrendezett jelen és a múlt utópikus találkozását számtalan illusztris vendég jelenléte emelte. Az ünnepélyes megemlékezést a gimnázium jelen diákjai konferálták, melyen nyitányként Tóth Sándor: Köszöntő című verse hangzott el. Az egykori diákokat, mint osztálytárs és az esemény főszervezője, Sánta Miklós népművelő, a vásárosnaményi művelődési központ nyugalmazott igazgatója köszöntötte. Beszédében többek között a rendezvény létrejöttében résztvevőket, segítőket és a városi oktatási intézmény jelenét és múltját méltatta. Köszöntőjét Vásárosnamény Város polgármesterének, Filep Sándornak a beszéde követett, aki az országosan is ritka eseménynek számító kezdeményezés nagyságát, a megjelentek boldogságát és mint tanár ember ezen kapcsolatok fontosságára is kitért. A folytatásban Szalainé Bíró Katalin, az intézmény jelenlegi igazgatója is köszöntötte az örökifjú osztálytársakat, majd a találkozó fontosságáról és az intézmény múltjáról is szót ejtett. Az ünnepségen tiszteletét tette az alapító osztály egykori tanára, Takács László is, aki régi emlékeit idézte fel az akkori intézményről és a megjelent osztály tagjairól.  A hatvan éve érettségizett osztály tanúlói nevében Simon József, egykori diák idézte fel a múlt jeles pillanatait. Az elmúlt évekre való visszatekintés jegyében Filep Sándor és Szalainé Bíró Katalin emléklappal ajándékozta meg a jubiláló osztály tagjait és tanárait. Az ünnepélyes ceremóniát Oláh Tibor, az alapító osztály egykori osztályfőnökének tiszteletére emelt emléktábla koszorúzása követett, melyet File László, az osztály tagjának pohárköszöntője követett. A jubileumi találkozó az intézmény előtti parkban folytatódott, ahol az alapító osztály tagjai, Filep Sándor közreműködésével emlékfát ültettek, illetve emléktáblát avattak a jeles nap alkalmából. Az avatást követően az alapító osztály tagjainak nevében, Sánta Miklós adta át jelképesen az intézmény Diáktanács elnökének, Novák Eszternek. A rendezvény a kollégium előtt, Babus Jolán emlékére elhelyezett emléktábla koszorúzásával , közös ebéd elfogyasztásával és a közös emlékek felidézésével ért véget.

[slideshow_deploy id=’111298′]


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük