Póstelek évszázadok óta a Wenckheim család birtoka, majorságaiban fácán és szarvasmarha tenyésztés folyt busás haszonnal. A birtokot a család az 1900-as évek elején Wenckheim Krisztinának adja házassági hozomány gyanánt a Széchényi Antallal kötendő frigyhez. Az újdonsült ara, Széchényi Antalné Wenckheim Krisztina 1905-ben kezdi el terveztetni a historizáló neobarokk stílusú épületet. Az építészről biztos információink nincsenek, lehetséges tervezőként és kivitelezőként két név merült fel Siedek Viktor és Schlikter Lajos győri építész. A kivitelezés 1906-ban indult és a házaspár 1909-ben már be is költözött.
A kastély vertikálisan és horizontálisan erősen tagolt, az oldalszárnyak egy szintesek, a középső rész kettő, ugyanakkor az egész épület alatt magasított alagsor húzódik. A kétemeletes épületrész három rizalittal – egy közép és kettő sarok rizalit –tagolódik. Az oldalszárnyak 4 tengelyes elrendezésűek. Elölről főépület alul (2+2+A+A+A+2+2), felül (2+2+3+2+2) osztású, vagyis a sarok rizalitnál alul-felül két-két ablak található, hasonlóan a mellette levő falsíkon is, középen pedig alul ajtók, felül ablakok találhatóak. Az alsó szintek nyílászárói félköríves záródásúak, az emeleti ablakok a középrizalitnál ellipszis alakú a többi helyen szögletes keretelt. Az épületen középen a bejárati ajtók és az emeleti ablakok mellett ión fejezetes piaszterek húzódnak. A hátsó oldalon csak középen van rizalit, ugyanakkor az oldalszárnyak itt ténylegesen előugranak a síkból, ez által az épület alaprajza egy U alakot ír le. Az épületszárnyak végén egy-egy melléklépcsőház nyomaira bukkanhatunk, természetesen a hajdan impozáns főlépcsőházat az épület közepén kell keresni. A mára nyomaiban se látható főépület tetőzete manzárd tetős volt középen bábos attikával.
Az épületben az 50-es években 72 helységet számoltak össze. Alagsorban a cselédség és az urak kiszolgálásához szükséges helységek, tárolók voltak. A földszinten egy reprezentatív fogadóhelység, egy hal és 28 lakószoba volt a hozzájuk tartozó mellékhelységekkel. Az emeleten egy felülvilágítós halt és 12 lakószobát építettek. A kastély az áramot és a vizet egy közelben található gépházból kapta. A melegvíz-ellátást és a reprezentatív helységek légfűtését az alagsorban elhelyezett kazán biztosította. A lakószobák fűtése cserépkályhákkal volt megoldva.
A kastélyhoz természetesen mértani formákra nyírt növényzetű angol kert is csatlakozott. A kastély háta mögött halastó és egyben csónakázó tó szolgálta az itt lakók pihenését. A kastély mellett nem hiányzott az úszómedence sem. A kastélyt övező parkban a grófnő kedvenc virágának, a rózsáknak külön helyet biztosítottak. A 600 rózsafajból álló 40 ezer rózsatőből épült rózsakertbe csak a főkertészek illetve a család és vendégei léphettek be. A park erdei tele voltak, sőt még mindig tele van a különböző helyekről ideszállított faritkaságokkal.
A kastély idilli állapota 1944-ig tartott, ameddig a család itt lakott. Az orosz front közeledtével magára hagyták az épületet. Ekkor kezdődött a környék lakóinak a szabad rablás. A plüsstapétákat letépték, ami mozdítható volt az elvittek, megkezdték az épület kőanyagának kitermelését. Az épület azonban 1947-ben még használható állapotba lehetett, mert felmerült, hogy gyógypedagógiai intézetett nyitnak benne. A terv nem valósult meg. A kastély évtizedeken át gazdátlanul pusztult. Az épületnek az utolsó döfést az jelentette, hogy 1983-ban életveszélyessé nyilvánítottak, ekkor ugyanis a polgári védelem egy gyakorlat keretében a kastély egy részét felrobbantotta és elhordta.
Nagyobb térképért klikk a képre!
