Minden elemzői várakozást felülmúltak a KSH által közzétett januári kereseti adatok. A bruttó átlagkereset 605.000 Ft, a rendszeres bruttó átlagkereset 588.300 Ft, a bruttó mediánkereset 493.676 Ft. Mi a különbség az egyes adatok között és mit jelentenek ezek nekünk? A kérdésnek a Hrportal.hu járt utánna.

A KSH minden hónapban közzéteszi a keresetekkel kapcsolatos főbb mutatószámokat, és rendszerint a bruttó átlagkereset összege járja körbe a sajtót, azt az érzetet keltve, hogy az az a bér, amelyet átlagosan a magyar munkavállalók megkeresnek. Ez (sajnos?) nem így van ezért fontos tudni mit is takarnak valójában ezek az adatok.

A bruttó átlagkereset azon bruttó(!) jövedelmeknek az átlaga, amelyek adott hónapban az összes bérjellegű kifizetéssel együtt (jutalom, bónusz, 13. havi fizetés stb.) kerültek az átlagba. Azaz, minden beleszámít, amely bérjövedelemként számfejtésre kerül. Fontos megjegyezni, hogy miután ez bruttó, így a személyi jövedelemadó, tb járulék stb. még nem került levonásra. A bruttó átlagkereset görbéjét vizsgálva jól látszik, hogy minden év decemberében a görbe megugrik, hiszen akkor történnek az év végi jutalmak, alamint a 13. havi bérek kifizetése.

A rendszeres bruttó kereset, a bruttó kereset és a nem rendszeres bruttó kereset különbözete, ebbe tehát nem számítanak bele a nem rendszeresen adott juttatások (jutalom, bónusz, 13. havi fizetés stb.) – írja a Hrportal.hu.

Az átlagkereset a keresettömeg és az ahhoz kapcsolódó átlagos állományi létszám hányadosa, míg a mediánkereset az az összeg, amelytől a munkavállalók fele több, a másik fele kevesebb jövedelemre tesz szert, azaz olyan, mint a tornasor közepén álló gyerek. Mivel ez az érték a középérték, így az elemzők a mediánkeresetet tartják, a bérek alakulását legjobban leíró mutatószámnak.

Ha közelebbről nézzük a januári és az azt megelőző időszakokat, jól látható, hogy a mediánbér elkezdte megközelíteni az átlagbért ami annak az egyértelmű jele, hogy a minimálbér és  a garantált bérminimum emelése elkezdte összepréselni a az ollót az alsó és a magasabb bérsávok között.

A januári bérnövekedési adatokból lehet következtetni a 2024-es éves adatokra, ami így nagy valószínűséggel az MNB inflációs prognózisában szereplő 10-11%-os béremelkedést meg fogja haladni tekintettel arra, hogy mindhárom bérkategória (bruttó, rendszeres bruttó és mediánbér) 15% körüli mértékben emelkedett tavaly januárhoz képest. Történik mindez annak ellenére, hogy a munkaerőpiac feszessége valamelyest enyhülni látszik, ugyanis munkanélküliek száma a decemberi 203.800 főről 220.400 főre emelkedett januárban, majd februárban tovább emelkedve 222.200 főnél tart. A munkanélküliségi ráta a decemberi 4,2%-ról 4,6%-ra kúszott.

Reálkeresetek tekintetében is növekedés tapasztalható, de ez részben köszönhető annak, hogy az infláció a bázishatás okán görbült lefelé. Nézzünk erre egy példát:

Ha egy áru 10 000 Ft volt 2022 januárjában, az 2023 januárjában 25,7%-al került többe, azaz 12 570 Ft volt. Idén januárban az infláció az előző év azonos időszakához képest 3,8% volt, tehát 13 048 Ft-ot kellett az adott termékért kifizetni. Nézzük mindezt a bérek vonatkozásában, ugyanazon a bázison, tehát 10 000 Ft-on. A 2023 januári rendszeres bruttó átlagkereset növekedése 17,3% volt, azaz a nagy átlaggal számolva 11 731 Ft a példában szereplő bér, és ez emelkedett idén januárban 10,4%-al 12 950 Ft-ra. Ha nagyon sarkosan akarunk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy idén januárban tudnám megvenni az adott terméket a tavalyi áron.

Mit okozott mindez? Azt, hogy gyakorlatilag a kiskereskedelem bezuhant, olyannyira, hogy a kiskereskedelem volumenváltozásán belül, 2022 második felétől már az élelmiszer forgalom is csökkeni kezdett egészen 2023 márciusáig.  És itt érkezünk el az agyonszajkózott ár-bér spirál fogalmához, amit azért kell megemlíteni, mert már hallani olyan hangokat, hogy ismét a spájzban van. Véleményem szerint soha nem is volt, hiszen a reálkeresetek nem emelkedtek (sőt), a fogyasztás pedig zuhanórepülésbe kezdett, azaz az árak emelkedését már a kereslet-kínálat okán sem lehet a béremelkedések nyakába varrni. Ebből következően, ha meg is lódulnak a bérek, akkor sem azok fogják felfelé nyomni az inflációt, hanem egyéb külső tényezők (árfolyam és energiaár).

Mi várható 2024-re? Mivel a munkaerőpiacon még mindig javarészt a munkavállalók diktálnak, és bár kommunikációs szinten gyönyörűen hangzik a reálbéremelkedés, de valójában a vásárlóérték még valahol 2022-ben kóvályog, a bérnyomás nem fog enyhülni, toborozni továbbra is nehéz lesz jó szakembert, és továbbra is a megtartáson lesz a hangsúly. Azon cégek, akik nem tehetik meg, hogy megtartsák a munkavállalóikat, a hatékonyság növelésében találhatnak kiutat.