ár a közhiedelemmel ellentétben az a korábbi évtizedekben sem volt igaz, hogy a diónak nincs károsítója, hiszen mindig is megvoltak a kártevői, illetve kórokozói, de az utóbbi években a helyzet nagyon sokat romlott. Egyre többen panaszkodnak arra, hogy védekezés nélkül mind kevesebb az esély arra, hogy őszre megmentsék a diótermést, ami egyre nagyobb arányban esik a károsítók áldozatául.

A dió legjelentősebb kártevője az inváziós, Észak-Amerikából származó nyugati dióburok-fúrólégy, más néven dióburoklégy. Ezt a fajt hazánkban először 2011 őszén mutatták ki Sopron környékén. Ahol megjelent, ott jelentős mértékben növelte a dió növényvédelmi költségeit, valamint jelentősen rontotta a mennyiségi és minőségi paramétereket. A nagyüzemi védekezés ellene drága, de megoldható.

A háztáji, egy-két diófa esetén azonban többnyire nincs sok remény a dióburok-fúrólégy elleni védekezésre – mondta Keresztes Balázs, a Szent István Egyetem Georgikon Campusának egyetemi adjunktus. Ez a kártevő ugyanis – mivel egyelőre nincs természetes ellensége – már elárasztotta az országot. Sajnos sokaknak fel kell készülniük arra, hogy kerti diófájuk termés híján a legtöbb évben pusztán árnyékkal fog szolgálni a forró nyári napokon.

A diónak számos más károsítója van közülük gazdaságilag hangsúlyosabbak a kórokozók, kiemelten a baktériumos és gombás megbetegedések. A jelentősebb kórokozók közé tartozik egy vírus is, amely a dió gyűrűsfoltossága néven ismert, de károsítja a cseresznyét is. Ez a kórokozó nem új, de jelentősége elég nagy, mivel nemcsak terméskiesést okozhat, hanem megjelenését követően – a cseresznyével ellentétben – a diófa fokozatosan elpusztul. Védekezésképpen nemigen lehet más tenni, mint hogy az ültetvény érdekében eltávolítják a fertőzött fát – mondta Kadlicskó Sándor nyugalmazott egyetemi docens a lapnak.