Egy nap, amikor minden más volt. A Lónyay Menyhért Baptista Technikum és Szakképző Iskola ballagási ünnepsége nem csupán búcsú volt – sokkal inkább egy visszatekintés, egy utolsó meghitt pillanat az együtt töltött évek emlékére.

A rendezvényt Dér István gondolatai nyitották meg, amelyekkel szeretetteljesen köszöntötte az ünnepségen megjelent szülőket, rokonokat, barátokat és tanárokat. A termekben ekkor már halk zsongás, izgatott tekintetek és megilletődött mosolyok jelezték: ez a nap más, mint a többi.

A 11. e osztály diákjai – akik az értékesítés, a szakácsművészet és a hegesztés alapjait sajátították el – Ady Endre szavaival vettek búcsút. Osztályfőnökük, Tivadar András velük együtt zárt le egy közös történetet. A 11. f osztály tanulói, akik cukrászok, pincérek, vendégtéri szakemberek és szerkezetlakatosok lettek, Arany János gondolataival köszöntek el, Tóth Kornélia tanárnő vezetésével. A 13. A osztály – informatikai, kereskedelmi és rendészeti szakemberek leendő képviselői – Papp László idézete mentén indultak tovább, Voloscsuk László osztályfőnök kíséretében.

A búcsú szavai közé egy szavalat is bekúszott: Bródi Róbert (13. A) Bartalis János: Búcsú című versével tett emlékezetessé egy megismételhetetlen pillanatot.

Májer Ibolya igazgatónő ünnepi beszéde, valamint dr. Szabó Csaba főigazgató úr – a Baptista Szeretetszolgálat képviseletében – szavai arra emlékeztettek mindenkit: nem csak egy iskola zárul most le, hanem egy fejezet az életük könyvében.

A megható hangulatot Aux Annamária (11. A) zongorajátéka mélyítette el, aki Yiruma – River Flows in You című művét adta elő. A zene csendje után Ecsedi Amanda (11. A) szólt az alsóbb évesek nevében a ballagókhoz, majd Kovács Éva (11. f) saját emlékeit osztotta meg az elmúlt évekről.

A hagyományok szerint a ballagók emlékszalagot kötöttek az iskola zászlajára. Megható gesztus ez, amely évről évre megüzeni: innen indultak, s emlékük az iskolával marad. A zászlót és szalagot átadták, a tanulók közti staféta jelképesen is új gazdára talált.

A búcsúzók tarisznyát adtak át az iskola vezetőinek – szimbolikus ajándékot, amely múltat, jelent és jövőt egyszerre jelképez. Az ünnepséget Csézy – Ez az otthonunk című dala zárta, amelyet Balogh Viktória (10. f) és Balogh Stefánia (9. e) adott elő, gitáron kísérte őket Balogh Benjámin (12. A).

A tanulmányi és közösségi munkában kiemelkedő végzősöket könyvjutalommal díjazták. A jutalmakat Bíró Éva, az önkormányzat bizottságának elnöke adta át, a méltató szavakat Badakné Péter Ildikó tanárnő olvasta fel.

Az ünnepség zárásaként sor került a Lónyay Emlékérem átadására, amelyet Tar Fanni Rebeka (13. A) és Kovács Éva (11. e) érdemelt ki. A kitüntetést Májer Ibolya igazgatónő adta át.

A ballagás végén a diákok utoljára járták be az iskola folyosóit, utoljára néztek vissza a tantermekre, ahol barátságok szövődtek, szakmák alapjai lettek lefektetve, és ahol egy második otthonra leltek.

Ez a nap emlékké válik – egy felejthetetlen, szívbe markoló, de reménnyel teli pillanattá.