Januárra csúcsosodott ki az építőipar tavalyi, utolsó negyedévben végbement fékezése. Visszaeső új szerződések, parkoló beruházások, illetve az alapanyagárak drasztikus elszállása jellemzi a piacot. Munkahelyeket veszélyeztethet, ha a legrosszabb forgatókönyvből készül az iparág idei filmje, amire a nemzetgazdasági moziban sem szívesen váltanának jegyet. Emellett még egy extraprofitadóként felfogható rendelet is borzolja a kedélyeket, amely mögött állóháború sejlik fel.

Gyűlik a porfelhő az építőipar felett. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, keddi nyers adatai szerint 3,6 százalékkal maradt el az építőipari termelés volumene 2023 januárjában az egy évvel korábbitól. Havi viszonylatban is visszaesést jelez a KSH: a szezonálisan és munkanaphatással kiigazított indexek alapján az építőipar termelése 5,0 százalékkal kisebb volt a decemberinél.

Nem ért minket meglepetésként az iparágra nézve kedvezőtlen adatsor. 2022 utolsó negyedévében szép csendben apadt az építőipar megrendelésállománya – mondta az Indexnek Koji László, a Építési Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke.

Váratlanul ért viszont a megkötött új szerződések volumenének 28 százalékos visszaesése. Számítottunk csökkenésre ezen a területen, de a mértéke meglepetést okozott. Ezen belül drasztikusan – 29,6 százalékkal – csökkent a vasúti, úti, valamint a mélyépítés volumene

– tette hozzá az ÉVOSZ első embere, aki szerint amennyiben nem történnek lépések ezen a területen, és az előttünk álló hónapokban is két számjegyű szerződésszám-csökkenés következik be, az a legrosszabb forgatókönyv is megvalósulhat, hogy átlagosan 15 százalékkal csökken az építőipar teljesítménye 2023-ban.

A segédmunkások ihatják meg a levét

Bár az építőipari cégek minden erejükkel azon dolgoznak, hogy megtartsák a szakmunkásokat, mérnököket, egy 15 százalékos vagy annál nagyobb mértékű volumencsökkenés nem teszi lehetővé az építőipar által jelenleg foglalkoztatott közel 400 ezer munkavállaló megtartását – mutatott rá az elnök, aki szerint mindez nemzetgazdasági kérdéseket is felvet, hiszen az építőipar adja a teljes foglalkoztatottság körülbelül 8 százalékát.

„Egy vállalat teljes költségkeretének 50-55 százalékát teszik ki a munkabérek. A szakmunkások, illetve a mérnökök megtartására tett erőfeszítések levét a szakképzetlen segédmunkások ihatják meg, nehéz helyzetben tőlük szabadulhatnak meg elsőként a cégek.”

Hiányzó ösztönzők

Továbbra sem tudni, hogy Magyarország mikor jut hozzá a befagyasztott, de a jogállamisági aggályok teljesítése hatására hozzáférhetővé nyilvánított uniós támogatásokhoz.

Kétéves késésben vannak azok a pénzek, amelyek jelentős része építési célú beruházásokhoz kapcsolódik. A Magyarországnak járó uniós támogatási keretből 6200 milliárd forint „építéssel együtt költődne el” – mondta az ÉVOSZ elnöke.

Az év elején jelentősen akadozott azon – hazai, akár nemzetközi – befektetések ösztönzése, amelyek építési beruházással járnak. A magyar kormány 2021-es árakon számítva 2300 milliárd forintnyi állami építési beruházást halasztott későbbre oly módon, hogy az ne legyen hatással a a 2023–2024-es költségvetésre.

Az idei évben nem az a kérdés, hogy van-e elegendő építőipari kapacitás, hanem az, miként lehet finanszírozni az építési feladatokat

– tette hozzá.

Égető problémát jelentenek még a két számjegyűre hízó kamatok. „Ilyen kamatok mellett nem kelendők az ingatlancélú hitelek, a lakosság ekkora költség mellett nem vesz fel kölcsönt felújításra vagy építkezés céljából, a rendelkezésre álló megtakarítások pedig a mérhetetlen árváltozások miatt nem elegendők az elgondolt műszaki tartalom megvalósításához. Ezért a lakosság kivár a felújítással, építkezéssel” – mondta Koji László.