Hiába újítottak fel 2010 óta hatezer kilométernyi utat, hatalmasak az eltérések az egyes térségek között. Az alsóbbrendű szakaszokon gyakran csak a kátyúkat tömködik – írja a Népszava.hu.
Képünk illusztráció Fotó: vezzes.hu
Láthatóan külön utakon jár a Magyar Közút (MK) és a hazai autóstársadalom: a cég statisztikái szerint a magyarországi úthálózat minősége évről évre javul, az utakon közlekedők szerint viszont egyre siralmasabb a helyzet. Az igazság valahol félúton lehet: noha valóban rengeteg új út épült, és sok ezer kilométert felújítottak, az autósok nagy része nem a kiemelt fő-, hanem a mind lepusztultabb mellékutakat használja, s bizony a sok számjegyű alsóbbrendű utak jelentős részén akár évtizedek óta csak a legnagyobb, közlekedésbiztonsági kockázatot jelentő kátyúk – ideig-óráig megoldást jelentő – betömése számít felújításnak. A második Orbán-kormány megalakulása, vagyis 2010 óta nagyjából hatezer kilométernyi utat újítottak fel az országban uniós vagy hazai pénzből – mondta lapunknak a Magyar Közút egyik szakembere. – Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 13 évben a magyar utak cirka ötöde megújult, hiszen a hazai utak hossza valamivel több, mint 31,5 ezer kilométer, ebből kicsivel kevesebb, mint 30 ezer tartozik a Magyar Közúthoz, a többi autópálya-koncessziós társaságoké. Ennyi idő alatt 20 százaléknyi felújítás nem mondható rossznak, legalábbis, ha egy normális állapotú útrendszerről beszélünk. A magyar úthálózat viszont elképesztően leromlott a kétezres évek végére, sőt, igazából 2015-ig folyamatosan amortizálódott, még szinten tartani sem sikerült az amúgy is rossz állapotot. Valódi javulásról az elmúlt 6-7 évben beszélhetünk, kérdés, tartós-e a folyamat, hiszen a Lázár János-féle beruházási stop több útprojektet is érint.
Az MK statisztikáiból megállapítható, területileg óriási különbségek tapasztalhatók az útminőség szempontjából. A nyomvályúmélység leginkább az Alföld déli és középső részén – Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Jász-Nagykun-Szolnok – a legkritikusabb, míg Észak- és Kelet-Magyarországon – Hajdú-Bihar, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg –, valamint Baranyában és Vasban a legjobb.
Baranya ugyanakkor – Győr-Moson-Sopron és Zala társaságában – az útegyeletlenség szempontjából a legrosszabbak közé tartozik, Szabolcs-Szatmár-Bereg viszont – Fejérrel és Tolnával kiegészülve itt is TOP3-as.
A burkolatok szempontjából Győr-Moson-Sopronban, Hajdú-Biharban és Békésben a legkritikusabb a helyzet, itt az utak több, mint kétharmada nem megfelelő vagy rossz minősítést kapott, de a legjobbak, azaz Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád-Csanád és Pest is 33-43 százaléknyi ilyen állapotú úttal rendelkeznek.
– A hazai alsóbbrendű úthálózat felújítása horribilis összeg lenne, nemhogy a jelenlegi, uniós forrásokat nélkülöző magyar büdzsé nem bírja el,
de még egy igazán jóléti, például skandináv államnak is nagyon fájna – tette hozzá a szakember. – A mostani források leginkább a szinten tartást, jó esetben minimális javulást teszik lehetővé, legalábbis a statisztikákban, ugyanis a valóságban még jobban kinyílik majd az olló: a legfontosabb utak szempontjából közelítünk az európai középmezőny felé, a mellékutak egy része viszont olyan szintre amortizálódik, hogy a jelzőként sokszor használt Balkánon is szégyen lenne.
