Augusztus végén egy Győr-Moson-Sopron vármegyei méhész bejelentése alapján a Magyar Természettudományi Múzeum rovartani szakértője is megerősítette, hogy a Szigetközben befogott méretes hártyásszárnyú rovar az Európában invazív fajnak tekinthető ázsiai lódarázs. A rendkívül veszélyes darázsféle hazai megjelenéséről az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) közleményt adott ki.
Már Nyugat-Magyarországon is megvetette lábát a veszélyes idegenhonos rovar
Augusztus 21-én bejelentés érkezett az Országos Magyar Méhészeti Egyesülethez, amelyben egy Győr-Moson-Sopron vármegyei méhész azt közölte, hogy a Szigetközben egy mindaddig ismeretlen nagy méretű darázsfélét észlelt. A méhész fényképfelvételeket is mellékelt a bejelentéséhez, amelyek alapján az OMME szakértői ázsiai lódarázsként azonosították a Magyarországon idegenhonos darazsat.
Augusztus 22-én néhány befogott példány is eljutott az egyesülethez, ezeket az OMME felkérése alapján a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) rovartani szaktudósa első szemrevételezéssel szintén ázsiai lódarázsként azonosította.
A mindenre kiterjedő, tudományos igényű taxonómiai azonosítás hosszabb időt igényel ugyan, de az elsődleges vizsgálatokon alapuló fajjegyekre figyelemmel bizonyosnak látszik,
HOGY A RENDKÍVÜL VESZÉLYES INVAZÍV ROVAR IMMÁR NYUGAT-MAGYARORSZÁGON IS MEGJELENT.
Tekintettel arra, hogy a legelső magyarországi észlelés Győr-Moson-Sopron vármegyében történt, az OMME felhívja a figyelmet, hogy egyelőre elsősorban a megye területén, illetve az ország nyugati sávjában szükséges figyelemmel kísérni az invazív rovar terjedési irányát.
Hajón hurcolhatták be Európába, ahol rohamosan terjedni kezdett
Az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) eredendően a Távol-Keleten és Délkelet-Ázsiában honos rovarfaj. Eredeti élőhelyén Kína déli területeitől Indiáig terjedt el, beleértve Indokínát, Jávát és az indonéziai Lombok szigetét is. A veszélyes rovar 2004-ben bukkant fel először az európai kontinensen, Franciaországban,
AHOVÁ A LEGNAGYOBB VALÓSZÍNŰSÉGGEL KÍNÁBÓL HURCOLHATTÁK BE EGY HAJÓ FEDÉLZETÉN.
Mivel jól alkalmazkodott az éghajlati viszonyokhoz, az ország középső vidékén vetette meg a lábát, és innen kezdett tovább terjeszkedni.
Az invazív rovart ma már Németország egyes vidékein és Ausztriában is azonosították. Az OMME illetékesei szerint ezért várható volt, hogy előbb-utóbb Magyarországon is felbukkan. A Magyar Madártani Egyesület (MME) szóvivője, Orbán Zoltán szerint az ázsiai lódarázs önmagában már a mérete miatt is veszélyes darázsfélének számít. A hártyásszárnyúak rendjébe (Hymenoptera) és a valódi darázsfélék családjába (Vespidae) tartozó rovar egyes kifejlett példányai elérhetik, sőt, meg is haladhatják a 4,5 – 5,5 centiméteres hosszúságot.
Az ázsiai lódarázs tehát jellemzően nagyobb a nálunk is honos közönséges lódarázsnál (Vespa carbo). Ez a nem egyszer egy kisebb egér méretével is vetekedő darázsféle különösen agresszív ragadozó, amelynek zsákmányát elsősorban más rovarok alkotják. Egyik kedvenc zsákmányállata az amúgy is veszélyeztetett házi vagy nyugati mézelő méh (Apis melifera), ezért az ázsiai lódarázs elszaporodása súlyos veszélyt jelenthet a méhállományra.
Rendkívül agresszívan védelmezik a fészküket
Az ázsiai lódarázs azonban nemcsak a méhekre, hanem az emberre is veszélyes rovarnak számít. Igen erős a mérge, ezért a csípése súlyos, nem egyszer halállal végződő allergiás rohamokat válthat ki. Az ázsiai lódarázs különösen agresszívan védelmezi a fészkét. Az ázsiai lódarazsak az általunk ismert „hagyományos” darázsfészkekhez képest óriási fészkeket építenek, amelyek akár egy méter magasak és nyolcvan centiméter szélesek is lehetnek, ezért könnyű a felismerésük.
Az ázsiai lódarazsak általában tavasszal készítik el a fészküket, amelyet a talajszinthez képest több méter magasan a vastagabb faágakra építenek. A szakemberek azt tanácsolják, hogy ha valaki ázsiai lódarázs fészekre bukkan, kerülje el nagy ívben, és semmiféleképpen se közelítse meg, mert ezzel kiválthatja a darazsak támadását, ennek pedig roppant súlyos következményei lehetnek. Az ázsiai lódarazsak elszaporodása azonban főleg a hazai méhállományra jelenthet súlyos fenyegetést.