Javában tart a békák tavaszi ébredést követő vonulása, a szaporodóhelyek felé vezető úton azonban veszélyezteti őket a közúti forgalom.
Képünk illusztráció Fotó: Getty Images
Ám mint azt Dr. Weiperth András, a MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet Természetesvízi Halökológiai Tanszék kutatója hangsúlyozza, a gázolások számának csökkentésére szerencsére több módszer is létezik.
Az egyik lehetőség az, hogy az útra kimászó állatokat összegyűjtik és átviszik a szaporodóhelyekre. Ám ez a megnövekedett közúti forgalom miatt egyre inkább balesetveszélyes, sőt a békák vonulásakor folyamatosan a területen kell lenni. A másik lehetőség az ideiglenes kétéltűvédelmi terelőrendszerek kiépítése, melyek megakadályozzák, hogy a vonuló békák kijussanak az úttestre.
A terelő mentén haladó állatok leásott vödrökbe kerülnek, ahonnan önkéntesek összegyűjtik és a szaporodóhelyekre juttatják őket. Fontos kiemelni, hogy e módszerrel számos vízhez kötődő hüllőt, például mocsári teknős vagy kockás és vízisikló példányokat is meg lehet menteni a gázolástól.
A tudományos munkatárs a Garancsi-tónál több civil szervezettel közösen maga is évek óta végzi egy ideiglenes terelőrendszer kiépítését, ellenőrzését. Majd a vonulás végeztével az elbontását is. Továbbá az Interreg-DTP SAVEGreen projekt keretében az M2-autópálya nyomvonalában és a 2. sz. főút Rétság és Hont közti szakaszán végzi a kétéltű és egyéb taxonok közúti gázolásainak felmérését.
Azt javasolja, az autósoknak is résen kell lenni. Hiszen tavaszi csapadékos időben szinte egész nap lehet számítani az állatok mozgására. Míg napos, száraz időben elsősorban sötétedés után nagyobb a valószínűsége, hogy kétéltűekkel találkozzunk.
Tudni azonban, hogy az úttesten mászó állatokkal nemcsak a vizes élőhelyek menti utakon lehet találkozni, hiszen alpesi gőték, szalamandrák, gyepi békák és varangyok egy nyári zápor után akár az erdei utakon is megjelenhetnek.
Mint azt a MATE szakértője hangsúlyozza, egyre több adat igazolja, hogy a kétéltűek hazai állományát az egyre szárazabb tavaszi időszakok, az egyszerre megjelenő nagyobb mennyiségű csapadék és a hirtelen bekövetkező erőteljes lehűlések mind jelentős mértékben érintik. Ha a trendek folytatódnak, akkor szinte valamennyi őshonos kétéltű faj állománya tovább fog csökkeni. Ez a vízi és vizes élőhelyek tekintetében beláthatatlan következményekkel járna.
„Az egyes kétéltű fajok szakirodalomban meghatározott vonulási időszakai mára szinte teljesen felborultak. Az elmúlt közel egy évtizedben a trendek azt mutatják, hogy abban a pillanatban, hogy száraz időszakok után megérkezik az első tavaszi csapadék, minden faj szinte egyszerre kezdi meg a szaporodó helyek felé történő vándorlását. Ugyanez elmondható az őszi vándorlásra is: a késő őszi csapadék megérkeztével sok területen egyszerre indulnak el a fajok egyedei a telelőhelyek felé.”
2021-ben hazánk egyik leggyakoribb békáját, a zöld varangyot (Bufotes viridis) választottuk az év kétéltűjének. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleményben hívta fel a figyelmet a faj megmentésére. A tokaji Ively-ér kotrásánál brutális természetkárosítást tapasztaltak decemberben a Tokaji Természetvédelmi Egyesület munkatársai, ezrével pusztultak a békák és halak. Ha nem hallottatok még a békák vándorlásáról, akkor ezzel a jelenséggel kapcsolatban is összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat.
(MATE)
