Közzétette - Kategória - Magyarország hírei - Bűnügyi - Gazdasági - Politikai hírek

Felmérés: “A roma menekülteket alapvetően nem menekültekként, kezelik Magyarországon, hanem egyszerűen romaként”


“A roma menekülteket alapvetően nem menekültekként, kezelik Magyarországon, hanem egyszerűen romaként” – hangzott el a kárpátaljai roma menekültek helyzetéről szóló kutatás bemutatóján annak kapcsán, hogy az Ukrajnából érkezők között a – nagy többségében magyar nyelvű – cigányok látványosan más intézményes gyakorlatokkal kénytelenek találkozni, mint a többség. Pontosabban látványosnak azért nem mondható ez a különbségtétel, mert a háborús veszély és nélkülözések elől útnak induló romák, noha jelentős számban érkeztek február 24. óta Magyarországra, kívülről alig láthatóak, jelentős részüket sem a kutatók, sem a potenciális segítők nem érik el – szemlézi a kutatást a g7-hu.

MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

Ők azok, akiknek szinte biztosan nem adnak ki albérletet, súlyosan információhiányos helyzetben vannak, sokan közülük semmilyen érdemi segítséghez nem jutnak, és ha egyáltalán foglalkozik velük bárhogy a magyar ellátórendszer, valahogy szinte mindig az a vége, hogy elkülönítve, a leginkább szegregált helyekre kerülnek.

Az albérletszerzés nehézségeivel a középosztályi helyzetű ukránok is gyakran szembesülnek Budapesten, az ingatlant meghirdető főbérlők egy része túl macerásnak vagy kockázatosnak gondolja, hogy menekülteknek adja ki a lakását. Cigányok esetében teljesen általános az elutasítás, akkor is, ha nem nagycsaládok jelentkeznek, hanem csak egy anya a gyerekével venne ki egy lakást.

Azt, hogy a romákat nem hivatalosan, de a gyakorlatban nagyon is effektíven a többiektől lehetőleg elkülönítve kezelik, már a háború utáni első hetek menekülthullámában látni lehetett. A menekültek fogadására kijelölt BOK-csarnokba sok roma család is érkezett, őket azonban jóval kevesebben akarták befogadni. Önkéntes civil segítő szervezetek is tartottak attól, hogy ha másokhoz hasonlóan őket is családokhoz irányítanák, abból csak elutasítás vagy konfliktus lenne, és hasonló megfontolásból egyes nagylétszámú átmeneti befogadó szállásra sem vitték őket. Ehelyett a hivatalosan nem kommunikált gyakorlat sokkal inkább az volt, hogy őket azonnal az idegenrendészethez küldték azzal, hogy majd ők szállítják el őket az államilag kijelölt menekültszállásokra. Ezek részben olyan vidéki befogadóállomások, amelyeket az elmúlt években, a 2015-ös menekültválság után bezártak, és most, az ukrajnai háború miatt nyitottak újra. A gyakorlatban ezekben nagyrészt kárpátaljai romákat helyeztek el, távol a munka- vagy bármiféle egyéb lehetőségektől.

Egy múlt héten bemutatott kérdőíves kutatás, miközben azt találta, hogy nagyon széleskörű volt a magyar társadalomban a segítés az Ukrajnából érkező menekültek felé, azt is alátámasztotta, hogy a kárpátaljai romákat jóval kevesebben fogadnák be hosszú távon az országba, mint akár az ukrán nemzetiségűeket.

A február óra Magyarországra érkező kárpátaljai romák számáról mégcsak becslések sincsenek. Ez részben az általános adat- és információhiánnyal függ össze, hiszen az sem tudható, hogy ténylegesen hány ukrajnai menekült van Magyarországon. A kormányzati kommunikációban már a nyáron is arról volt szó, hogy 1,3 millió menekült érkezett Magyarországra – ennek forrása azonban meglehetősen bbizonytalan, a határon felvett adatok megbízhatósága kérdéses, és az érkezők nagy része csak néhány órát vagy legfeljebb néhány napot tölt Magyarországon, a többség megy tovább Nyugat-Európa felé. Menedékkérelmet Magyarországon összesen 30 ezren nyújtottak be idáig.

Ennél a gyakorlatban minden bizonnyal többen vannak az Ukrajnából a háború miatt érkezők – egy júniusi fővárosi kutatás becslése szerint csak Budapesten 40 ezren lehetnek. A különbség abból is fakad, hogy a menedékes státuszra hónapokat kell várni, és ez nem is minden élethelyzetben ad adekvát segítséget. A magyar állami ellátás mértékét érzékelteti, hogy az ingyenes átmeneti szálláslehetőség és egészségügyi ellátás mellett adott havi létfenntartási támogatás (ez az a pénz, amit a magyar állam biztosít a menedékeseknek) mindössze 22800 forint, gyermekenként pedig további 13700 forint jár. Bár a magyar-ukrán kettős állampolgárok nem igényelhetnek menedékes státuszt, hasonló ellátásra ők is jogosultak. Kérdéses azonban, hogy a kárpátaljai romákat minden esetben tájékoztatják-e a jogaikról és lehetőségeikről.

“Egy szétvert menekültügyi intézményrendszerbe robbant be az ukrajnai menekültkrízis. A debreceni menekülttábort annak idején éppen a lehetséges posztszovjet menekülőkre készülve létesítették, volt kapacitás, de ezt az elmúlt években szétverték. Ez eredményezte azt a kaotikus helyzetet, amiben most vagyunk”

– mondta az ukrajnai menekültekkel való szolidaritásról szóló múlt heti konferencián a Társadalomtudományi Kutatóközpontban Bognár Katalin, a Menedék Egyesület szakmai vezetője.

Mivel a teljes népességmozgásra alig vannak nyilvánosan elérhető érdemi adatok, különösen hiánypótló a Romaversitas által szervezett, most bemutatott akciókutatás. Ez azzal a céllal indult még júniusban, hogy az ukrajnai roma gyerekek iskolai integrációját segítsék elő, és egyáltalán, felmérjék az ide érkező roma családok helyzetét. A megkérdezett 161 család nem biztos, hogy teljesen tükrözi az összképet, főleg ugyanis olyan családokat találtak meg, akikkel már kapcsolatban állt valamelyik, a programmal együttműködő civil szervezet.

A kutatásban résztvevő roma aktivisták ugyanakkor azt tapasztalták, hogy

“a határnál állomásozó hatóságok a roma menekültekkel rendre másképp bántak, mint a nem roma menekültekkel. Az eltérő bánásmód nyílt formája volt egy roma civil szervezet munkatársa szerint az is például, amikor a mintegy 300 roma menekültet szállító vonat Záhonyba érkeztével a polgármester elrendelte az önkormányzat és a Református Szeretetszolgálat által működtetett sátrak lezárását”

– olvasható a kutatási jelentésben, melyben beszámolnak arról is, hogy az Ukrajna elleni invázió után Záhonyban napokig kellett roma családoknak várakozniuk anélkül, hogy bármilyen segítséget kaptak volna a hivatalos szervektől.

A nők és a gyerekek általában vonattal vagy busszal, a katonaköteles korú férfiak a háború kitörése után gyakran illegálisan, a zöldhatáron, vagy akár a Tiszán átúszva lépték át a határt. Sok férfi azonban már eleve Magyarországon volt, így a családtagok hozzá tudtak csatlakozni. A tanulmány is alátámasztja, hogy a Magyarországra érkező kárpátaljai roma családok elég jelentős része már a háború előtt is rendelkezett magyarországi kapcsolatokkal: a megkérdezettek bő ötöde járt Magyarországra dolgozni, negyedének pedig a párja dolgozott itt. Az egyik tipikus élethelyzet, hogy a Magyarországon az építőiparban vendégmunkát végző apa mellé érkeztek meg február 24. után a családtagok. Többen így kerültek munkásszállásra: néhol a szálló üzemeltetője lehetővé tette, hogy beköltözzenek a férj mellé a háború megindítása után útnak induló családtagok is. Volt olyan józsefvárosi szálló, ahol ezért a korábban fizetendő 60 ezer forintos díj háromszorosát, havi 150-200 ezer forintot kértek el a családtól – végül azonban a rezsi emelkedése miatt onnan is menniük kellett.

A megkérdezett romák 70 százaléka menekültszállóra, kisebb része magánlakásba került Magyarországon. A szállók a jobb lehetőségekkel rendelkezőknek, így a nem roma többségnek legfeljebb átmeneti megoldás volt, sok roma azonban tartósan beleragadt ebbe a helyzetbe. A fővárosi fenntartású Gyáli úti átmeneti szállón  most 95 ember van elszállásolva, Pilisszántón, a békeidőben ifjúsági szállóként funkcionáló Orosdy kastélyban hatvanan vannak most Kárpátaljáról.

A menekültszállásokon az önkormányzatok napi háromszori ingyenes étkezést biztosítanak, és segítenek a gyerekek beiskoláztatásában is.

Általános tapasztalat azonban, hogy a magyar iskolarendszer egyáltalán nem volt felkészülve az ukrajnai gyerekek fogadására.

Az elmúlt években elapadtak a társadalmi integrációra fókuszáló pedagógiai programok, nincsenek állami források ilyen irányú továbbképzésekre, és ez most meg is látszik. Voltak ugyan pozitív tapasztalatok egyes tankerületek hozzáállásáról, de olyan igazgatók is akadtak, akik arra sem voltak nyitottak, hogy leüljenek beszélgetni az iskolai integráció megkönnyítésén dolgozó szociális szakemberekkel a gyerekek hátteréről, mostani helyzetéről.

“Sok hozzánk került kárpátaljai gyerek az iskolai oktatásban való részvételhez szükséges alapkompetenciákkal sem rendelkezik, jelentős számú egyéni fejlesztésre lenne szükség, de az iskolában erre nincs semmi kapacitás” – hangzott el a Romaversitas kutatásának bemutatóján az egyik menekültszálló szakemberétől. Itt és más intézményekben is, a lehetőségekhez mérten igyekeznek több mindenben is segíteni a családokat, de vannak olyan hivatalos menekültszállások is, amelyeket a beköltöztetett romák csak “börtön”-ként emlegetnek. A kutatás egyik, bizonyos szögből talán legmegrendítőbb eredménye azonban, hogy a kárpátaljai romák többnyire még a legrosszabb szállásokról is pozitívan nyilatkozott.

“A nagy többség még a hajléktalanszállókkal is nagyon elégedett volt. Még ezek is előrelépést jelentettek az otthoni, Kárpátalján cigánytábornak nevezett telepek életkörülményeihez képest, ahol alig találkoznak a többségi társadalom tagjaival”

– mondta Eredics Lilla, az akciókutatás egyik vezetője.

A magyar egészségügyi ellátásról már rosszabb képük volt a kárpátaljai romáknak. Többen is megalázó helyzetekről és kommunikációról számoltak be, és mivel nagyon sokan nem tudnak bejutni az itteni egészségügyi intézményrendszerbe, a felirandó gyógyszereket haza ingázó ismerősök más megoldás híján Kárpátaljáról szerzik be. Többen elcsodálkoztak a magyarországi várólistákon is az orvosi rendelőkben – Kárpátalján még mindig hamarabb be lehet jutni egy egészségügyi ellátásra, mint Magyarországon.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük