Az elmúlt hónapokban több hírt is olvashattunk az iskolában egymást megkéselő diákokról, diákra támadó pedagógusokról. Bár ezek alapján úgy tűnhet, eldurvult az iskola világa, a Hírklikknek nyilatkozó Vajda Zsuzsanna pszichológus, és Kozma Tamás oktatáskutató szerint kutatások híján nehéz megítélni, hogy valóban megnőtt-e az agresszió az iskolában. Ugyanakkor az iskolai erőszak jelentős része rejtve maradhat, még a tanárokig sem jut el. Az is biztos, hogy a kormány jelenlegi oktatáspolitikája jelentősen befolyásolja azt a légkört, ami a gyerekközösségekben uralkodik. A megalázott, kirúgással megfegyelmezett tanár a gyerekek előtt nem képes olyan tekintélyként állni, akire tényleg hallgatnak.

Vajda Zsuzsanna szerint – mint minden – ez is összetett probléma, mert ahol emberi, vagy gyerekközösségek vannak, ott mindig előfordulnak különböző erőszakos cselekedetek. Teljesen kiküszöbölni nem lehet, de meg kell előzni, hogy elfajuljanak és fontos a körülmények feltárása is.

Az iskolán belüli „piszkálódás” nagyon széles skálán elhelyezhető. Ennek van egy olyan része is, ami tulajdonképpen a diákélet egyfajta tartozéka, amit nem érdemes túlságosan fölnagyítani. Ez olyan dolog, amit meg kell tanulniuk kezelni a gyerekeknek. A felnőttek asszisztenciájára azért van szükség, mert látni kell, hogy hol az a határ, ahol be kell avatkozni.

Arról viszont ritkán esik szó, hogy a kormány jelenlegi oktatáspolitikája jelentősen befolyásolja azt a légkört is, ami a gyerekközösségekben uralkodik. A tanárok rosszul fizetettsége és megalázása több szempontból is borzasztó rossz hatással van a gyerekekre és a gyerekközösségekre. Egy tanár akkor tud beavatkozni, és közbelépni, ha van tekintélye. A megalázott, kirúgással megfegyelmezett tanár nem képes a gyerekek előtt olyan tekintélyként állni, akire tényleg hallgatnak. Olyan légkör uralkodik el az iskolákban – és manapság erre van esély –, hogy a diákok semmibe veszik a tanárt. Ilyenkor biztosan szaporodnak az agresszív esetek. A tanároknak kell, hogy legyen természetes tekintélyük, és ehhez az kell, hogy a társadalom megbecsült tagjai legyenek, tisztességesen megfizetve. Ha ez nem működik, akkor jön az intézményes erőszak: az iskolarendőr, vagy a szülői önbíráskodás.

Arról – ha ritkábban is – lehet olvasni, hogy sok tanár fel akar mondani, de arról kevésbé, hogy még a budapesti iskolák is „átjáróházak” lettek. Vajda Zsuzsanna iskolás unokái példáján látja, hogy hetente mennek el a tanárok, jön helyettük egy új, de az is elmegy, így nem is tudnak személyes kapcsolatot kialakítani, ami magában hordozza, hogy az iskolában durvább légkör várható. A pszichológus úgy fogalmazott, „a tanárok nagyon csúnyán át lettek vágva”. 2014-ben még úgy tűnt, hogy rendeződik a helyzetük. Akkor a kormány belátta, hogy a kialakult helyzet nem tartható, és megígérte, hogy legalább az anyagi helyzetüket rendezi. Aztán a pedagógusok – ezen a téren is – újból lemaradtak, és még a függetlenségük is veszélybe került.

További részleteket a Hirklikk.hu cikkében olvashatnak.