A jövedelmi szegénység mellett a másik mutató, amiből következtetéseket lehet levonni a magyar háztartások életszínvonaláról és felszereltségéről. A súlyos anyagi depriváció megállapítására szolgáló 9 elemből álló lista (ha 4 nem teljesül, akkor anyagilag súlyosan depriváltnak tekinthető a háztartás) egyik eleme az autó. Az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) adatbázisában elérhetőek a 2021-es adatok arra vonatkozóan, hogy egy településen 1000 főre hány gépkocsi jutott. A mostani elemzésünkhöz ezeket az adatokat használtuk fel – írja a Pénzcentrum.hu.

A régiók országosan nagyon rossz jövedelmi és deprivációs helyzetben vannak, de az alföldi régiók mellett a dél-dunántúli régió is a szegényebb térségek közzé sorolható, még ha látszólag autószámban nem is rosszak az értékei. Arról nem is beszélve, hogy a Dél-Dunántúl esetén ez a viszonylag nagynak számító érték 656 településre vonatkozik, ami az összes régió közül a legtöbb településszámnak felel meg, és ebből következik, hogy a lakosok száma is magasabb.

Munkanélküliség, aluliskolázottság és közlekedés kapcsolata

A KSH adati szerint ezek a régiók a munkanélküliség szerint sincsenek jó helyzetben, ami azért releváns a jelen cikkünkben, mert ezek alapján a különböző tényezők alapján elmondható, hogy a régióban lévő leszakadó településeket sújtó szegénység többek között magyarázható azzal, is, hogy az ott élő emberek a hiányos vagy az egyáltalán nem létező közlekedés miatt nem tudnak eljárni dolgozni. Ezeken a településeken a munkalehetőségek száma elhanyagolható, viszont autó hiányában a több kilométer távolságra lévő településekre nem tudnak bejárni.

Szintén a KSH adatai alapján az is elmondható, hogy az iskolai végzettségek esetén is látható, hogy a kisebb vidéki települések esetén jóval nagyobb az aránya az alacsonyabb iskolai végzettségű embereknek. Ez persze nem egy új keletű probléma, azonban az kijelenthető, hogy a rossz közlekedési viszonyok, a munkát kínáló városokba való bejutási nehézségek erősen hozzájárulnak ezekhez a meglévő arányokhoz.Nem meglepő módon községek, nagyközségek esetén a legnagyobb közel 43% a 8 általános vagy alacsonyabb végzettséggel rendelkezők aránya. Az Esély Társadalom- és szociálpolitikai folyóirat 2020-ban megjelent 4.számában található Boros Julianna és Bucher Eszter közös tanulmánya, melyben a szerepváltozásokat vizsgálták meg hátrányos helyzetű településeken élő családoknál.

A megkérdezettek több mint fele – függetlenül a származástól – leginkább a szegénységet, a támogató család hiányát és a lakóhelyet (kis település, falu, rossz közlekedéssel) említette. A lakóhely (a település) minden esetben meghatározó faktorként jelenik meg, többnyire a lehetőségek korlátjaként említik, amely megfosztja őket a közfoglalkoztatáson túli munkavállalási esélyektől és a piaci szektorban elérhető magasabb jövedelemtől.

– írják a tanulmányban.

További részleteket a Pénzcentrum.hu cikkében olvashatnak.