Érvelésük szerint „a veszélyhelyzet idején egyes alapvető jogok gyakorlása felfüggeszthető, vagy az Alaptörvényben megállapított mértéken túl korlátozható”, de azt, hogy mikor van ekkora egészségügyi vészhelyzet, a kormány eldöntheti, tehát nincs itt semmi látnivaló.
Visszautasította az Alkotmánybíróság azt az összevont alkotmányjogi panaszt, amely a magyar kormány által tavasszal bevezetett „védettségi igazolványok” diszkriminatív jellegének megállapítását kérte. A testület azután döntött így, hogy sok száz, hasonlóan ugyanerre a tárgyra vonatkozó panasszal összevonta Bakó Beáta, az Azonnali anyasági szabadságon lévő főszerkesztője által benyújtott panaszt.
A most nyilvánosságra hozott határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, a vagy az oltást, vagy pedig a koronavírus-fertőzésen való átesettséget (utóbbi esetben 6 hónapig) igazoló plasztikkártya megkövetelése, például vendéglátóhelyek, uszodák, strandok stb. használatakor, egyetemi óralátogatások alakalmával indokolt, amennyiben a kormány úgy látja, súlyos egészségügyi veszélyhelyzet állt elő. Döntésükben úgy látják,
„a veszélyhelyzet idején egyes alapvető jogok gyakorlása felfüggeszthető, vagy az Alaptörvényben megállapított mértéken túl korlátozható”.
Ehhez a későbbiekben hozzáteszik, álláspontjuk szerint az egészségügyi önrendelkezési jogot és az emberi méltósághoz való jogot a „védettségi igazolvány” azért sem korlátozza, mert
„Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján megvizsgálta továbbá a szabályozást abban a tekintetben is, hogy az önrendelkezési jogot (és annak az egészségüggyel kapcsolatos jogviszonyokra konkretizált formáját, az egészségügyi önrendelkezési jogot) sértik-e a támadott rendelkezések. A határozat megállapította, hogy mivel az oltás felvételét a kormányrendelet nem tette kötelezővé, és ilyet az indítványozók sem állítottak, nincs érdemi összefüggés a támadott szabályozás és az emberi méltósághoz való jog, azon belül az önrendelkezési jog között sem. Az Alkotmánybíróság tanácsa ezért az indítványokat elutasította.”
Egyrészről tehát arra hivatkozva, hogy gyakorlatilag bármiféle alapvető jog felfüggeszthető a kormány mérlegelése alapján, rendeletben, veszélyhelyzet esetén, valamint arra hivatkozva, hogy az oltás továbbra sem kötelező formálisan sehol, a koronavírus ellen be nem oltottak jogainak korlátozása sehol sem ütközik az Alaptörvénybe.
Még szembeszökőbb lehet azonban, hogy a taláros testület arra is kitért, a kártyáról szóló rendelet azért sem diszkriminatív, mert „azok, akik védettségi igazolvánnyal rendelkeznek, mert az oltást felvették vagy a fertőzésen átestek, nem alkotnak homogén csoportot azokkal, akik személyében ez a feltétel nem áll fenn. Ezért a vizsgált rendelkezések nem ütköznek a hátrányos megkülönböztetés tilalmába” – tehát
a kártya megléte mentén objektíven két csoportra oszlik a magyar társadalom, ezt pedig a rendeleti megkülönböztetés csak elismeri, és megállapítja, eleve nem lehet egységes csoportól beszélni oltottak és oltatlanok esetében, így nem a rendelet „diszkriminálta ki” az oltatlanokat ebből a csoportból, hanem egészségügyi alapon megállapítható helyzetük.
Mint arról az Azonnali már beszámolt, és ahogy azt most a Gemist.hu-n ő is megírta, Bakó Beáta alkományjogi panaszában úgy érvelt,
„az oltatlanokat a társas élet számos teréről száműző szabályozás, amely komplexitásában már az emberi méltóságot is sérti, nemcsak hogy szükségtelen és aránytalan, de észszerűtlen is”.
Nincs diszkriminácó, mert eleve nem „homogén” a csoport
Hozzátette, különösen aggályos, hogy, mivel a diszkriminációt az Alkotmánybíróság is háromlépcsős rendszerben vizsgálja, ezek alapján sorrendben a teszt azt nézi meg,
- hogy valóban van-e különbségtétel,
- ha igen, akkor ez a különbségtétel egy csoportra valóban hátrányos-e,
- és ha igen, akkor a két csoport (akire hátrányos és akire nem) úgynevezett homogén csoportot képez-e, azaz összehasonlítható helyzetben vannak-e a szabályozás szempontjából.
Azzal pedig, hogy a második lépcsős vizsgálatban megállapítja, az oltottak és oltatlanok nem homogén csoport, kötelező jelleggel már nem kell elvégezni a harmadik lépcső után vizsgálatot, ami éppen arra irányulna, hogy a meghozott intézkedések arányban állnak-e az egészségügyi veszélyhelyzet súlyosságával, ami Bakó és még jó pár mellette, és utána benyújtott alkotmányjogi panasz elsősorban vizsgáltatni szeretett volna.
A nem homogén csoport-jelleget az AB egyébként nemzetközi szervezetek (WHO, OECD), az Európai Unió és a magyar egészségügyi hatóságok egységes álláspontjára alapozza. Ezek alapján, mivel az oltás valóban lecsökkenti annak esélyét, hogy koronavírusban meghaljunk, vagy kórházba kerüljünk.
Mindezt Bakó panaszában nem is vitatta, azonban felhívta rá a figyelmet reakciójában, hogy az oltások első dózisa után már járt kártya, holott az egészségügyileg megállapítható, hogy ettől még valaki nem lesz védett a vírussal, fertőzéssel és megbetegedéssel szemben.
Mint ahogy nem vette figyelembe azt sem a döntés, hogy egészségügyileg igazolható módja van az oltatlanok esetében is annak, hogy bebizonyítsák, nem fertőzöttek és nem betegek, mégpedig a negatív PCR-teszteredményekkel, erre ugyanakkor nem jár kártya.
Mint ismert, korábban egy bajorországi közigazgatási bíróság Ansbachban például a Markus Söder bajor miniszterelnök által bevezetett kijárási tilalommal kapcsolatban éppen azt állapította meg, az intézkedés ugyan alkalmas a fertőzés terjedésének megállítására, a kockázathoz képest azonban az intézkedés aránytalanul szigorú, így illegális. Igaz, ez csupán egy alsóbbrendű jogszolgáltató szerv határozata egyelőre.
Az ő értékelése szerint egyébként határozatával a magyar Alkotmánybíróság tulajdonképpen kimondta azt is, hogy az oltatlanok „másodrendű állampolgároknak” minősülnek.
Mivel Bakó Beáta nem csupán a magyar testülethez, de a Strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz is panasszal fordult a magyar „védettségi igazolvány” ügyében, utóbbi testület döntését még várja, igaz ez semmi esetre sem írhatja fölül a magyar AB már meghozott határozatát.
