Közzétette - Kategória - Belföldi krónikák

Beregszászról is küldenének segélyt Magyarországra – Folyamatosan gyűlnek az adományok a beregszászi gyűjtőpontokon


Folyamatosan gyűlnek az adományok a beregszászi gyűjtőpontokon, amelyeket pár napja állítottak fel a kárpátaljai városban. Meglepetésünkre a helyiek a Magyarországra menekült ukránoknak is küldenének segítséget. 

Óriási a sürgés-forgás Beregszászon a Bethlen utcai gyűjtőponton. Az épület falairól most ütögetik le az omladozó vakolatot, hogy senkire ne essen belőle a nagy jövés-menésben. Máshol férfiak görgetnek egy hatalmas betontömböt, hogy szabaddá tegyék a hátsó, gazos területet. A helyszín ugyanis órákon belül egy hatalmas konyhává alakul, ahová azokat a menekülteket várják, akik az elmúlt napokban érkeztek a városba.

– Mi nem csak a menekülteknek gyűjtünk itt, hanem a hadseregnek is! – mondja a gyűjtés egyik koordinátora, aki arra kér, ne említsük a nevét. Az ukrán hölgy – aki magyarul is jól beszél – készségesen vezet körbe az épületben, amit láthatóan nem használnak hosszú évek óta. Miközben mutatja a hatalmas ruhahegyeket, többször is hangsúlyozza, hogy ez nem egy turkáló, többen is jöttek már ide kéregetni a helyiek közül, azonban őket elutasították, hiszen most a menekülteknek és a hadseregnek kell leginkább a segítség. – Mindent a mi fiainknak kell, mindent a hadseregnek, mert ők védenek most meg minket – mondja a hölgy, aki egy különleges szobát is mutat a romos házban.

Az egyik sarokban ukrán nyelvű meséskönyveket és tankönyveket gyűjtöttek össze a helyiek a Magyarországra menekült ukránoknak. Szerintük Magyarországon aligha vannak ilyen könyvekből, hiszen ott nem él sok ukrán nemzetiségű ember. A gyerekeknek viszont tanulniuk kell, és még ilyen időkben is szükségük van arra, hogy a szüleik meséljenek nekik. Ám ami igazán meglepő, hogy már több csomag pelenkát is összehordtak ide a helyi lakosok: ők úgy tudják, hogy Magyarországon most ebből van hiány, így hát azt tervezik, hogy innen viszik el segélyként a határon túlra a menekültek után.

A hatalmas ruha-halmok között több asszonyt is látunk, akik miután összeszedték a szükséges ruhadarabokat és cipőket, rákérdeznek, elvihetik-e. A koordinátor csak bólint, majd a falat mutatja, ahol egy több négyzetméteres darabon lehullott a vakolat. – Ezt is meg kell csinálnunk. Nagyon sokat kell dolgoznunk – hangsúlyozza, majd még egy érdekes termet mutat, ahol régen oktatás folyt. Úgy fogalmaz, itt is tanították a gyerekeket, de aztán beszüntették, mert jött a háború. – Nem a mostani, hanem még a 2014-es – pontosítja az elmondottakat, majd a falra szegelt papírokat mutatja, amelyek valóban abből az évből származnak.

A gyűjtőpont udvarán hatalmas ukrán zászló várja, hogy kifeszítsék, mikor egy katonai ruhába öltözött férfit látunk, aki jó kedélyűen üdvözöl. Mint kiderül, Vaszil nem katona, csak most épp ezt az öltözéket választotta a munkához. Büszkén mutatja a bejárati kapun, hogy itt a hadseregnek is gyűjtenek, ráadásul az embereknek óriási az adakozó kedve. Vaszil örömét persze könnyű megérteni, ha látjuk, hogy most valóban működik a szolidaritás, és aki tud, segít az ide érkezett menekülteknek és azt tudakolják, hogyan tudnának segíteni a hadseregnek is. Ők biztosak abban, hogy Ukrajna meg fogja nyerni ezt a háborút.

/hang.hu/