Közzétette - Kategória - Vásárosnamény hírei, Vásárosnaményi Krónikák, Vezér cikkek

Az ’56-os magyar forradalom hősei előtt tisztelegtek Vásárosnaményban


Vásárosnamény –  Hatvannégy évvel ezelőtt – 1956. október 23-án meghasadt az égbolt e hazában, meghasadt itt a Beregben is, mert mindenkinek mindenből elege lett. Márai halhatatlan versének allegóriája azt a gyakori bibliai jelet idézi, amely az örök igazságok Isteni kinyilatkoztatása közben történik meg. Hatvan évvel ezelőtt egy kicsi, sokat szenvedett nemzet adott értelmet és jelentőséget az egyik legnagyobb isteni és emberi adomány, a Szabadság igazságosságának. Több mint két emberöltő távolában, amikor fogynak a tanuk és az emlékezet rostáján is egyre több emlékfoszlány hullik át, egyre fontosabbá válik az emlékezés, pontosabban az emlékezés kollektív akarata. Az emberi agy csodálatos működése csak azokat az ismereteket őrzi meg tartósan, amelyek fontosak az élet fenntartása szempontjából, vagy azokat, amelyeket más természetű – például mentális alapú – fontossága miatt folytonosan felidézünk, s ezáltal újra, meg újra bevésünk. Ilyen folyamat a megemlékezés is itt a Bereg szívében Vásárosnaményban.

A koronavírus-járványhelyzet miatt idén ugyan elmaradt a központi ünnepi műsor és a kitűntetések átadása, de a megemlékezés nem maradt el, hiszen a város négy helyszínén is emlékező koszorúzással tisztelegtek ’56 hősei előtt. A koszorúzás elsőként a Szent István parkban zajlott, a Kiss Sándor emlékét őrző mellszobornál, majd az egykori lakhelyéül szolgáló jókai úti, valamint a Járási Bíróság és Magyar Posta épületén helyeztek el koszorút ismerői, a város vezetői, valamint a város intézményeinek képviselői. Emlékező koszorút helyezett így el: Vásárosnamény Város Önkormányzata, a Vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, az Eötvös József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, a Beregi Múzeum, a Babus Jolán Középiskolai Kollégium, a Lónyay Menyhért Baptista Szakgimnázium és Szakközépiskola, valamint a Vásárosnaményi Járási Hivatal is.

Filep Sándor, Vásárosnamény polgármester ünnepi beszéde:

Október 23-a az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja; nemzeti ünnep.
2020-ban mindent átírt az ÉLET…, a koronavírus okozta járványügyi helyzet, így az idén nem a megszokott módon emlékezünk.
Október 6-a és október 23-a a nemzetté kovácsolódásunk és magyarságtudatunk bástyái. E két emléknap kapcsán tőlünk, magyaroktól senki sem tudja elvenni azt, hogy a magyar MAGYAR, a nemzet NEMZET, a haza HAZA maradt!
Emlékezzünk a 64 évvel ezelőtti napokra, melyek máig mércéül szolgálnak a számunkra. A hazaszeretet, a haza iránti elkötelezettség a mércéje most és immár mindörökké, mindannak, ami 1956. október 23-án történt.
1956. október 23-a történései a jövőnek szóltak, a pesti srácok értünk, Magyarország jövőjéért harcoltak.
64 évvel ezelőtt vér folyt Magyarországon. Sokan az életüket áldozták a szabadságért, értünk, a jövőért! A szabadságvágy elnyomta a félelmet, az igazságérzet elapasztotta a könnyeket. A magyar emberek az egész világnak megmutatták, hogy a szív, az összetartozás és a haza mire is képes.
Vásárosnaményban ezeken a napokon idézzük fel Kiss Sándor, a „bibliás politikus” emberi nagyságát.
Kiss Sándor 1956. október 31-i a Parlament stúdiójában elhangzott rádiónyilatkozata, melyben az egész magyar néphez szól, jól tükrözte a forradalom hangulatát:
„Magyarok! Parasztok! Testvéreim! Forradalom tüze ég most Magyarországon. Tíz keserves esztendő minden szennye-piszka ég el ennek tüzében. Megszabadult a nép, felkelt a nép. Mint alvó tűzhányó kitörése, olyan a nép megmozdulása. Ifjúságunk forradalma, hősiessége, szabadsága ragyogó sorokat írt be a magyar történelembe. Egy ezeréves nép csodálatos öntudata, bölcsessége, tehetsége, izzó és elfojthatatlan szabadságszeretete és embersége formál és alakít most új életet a Duna-Tisza táján.”