Ez a nap egy ősi pásztorünnep (a Palilia) napja, amikor is az állatok e napon hajtják ki először a legelőre.
Gonoszjáró napnak is tartották Szent György napját. Ezért, hogy a boszorkányokat elűzzék, a kerítésre és az ajtóra tüskés ágakat tűztek ki vagy bekenték őket fokhagymával. Az állatokat pedig a Szent György napi tűzön hajtották keresztül, hogy az ártó szellemektől és a rontástól megtisztuljanak. E napon alkalmazták még a harmatszedést is, ami tejhaszon érdekében szedtek.
Ez úgy zajlott, hogy e nap hajnalán az asszonyok lepedővel szedték a harmatot, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak:
– a tejes fazékba facsarták ki, hogy sok vaj legyen
– vagy a kenyértésztába cseppentettek, hogy szebbre süljön a kenyér
– vagy ezen harmattal pogácsát készítettek, amit megszárítva, megsózva odaadták a tehénnek, hogy az jól tejeljen.

A pásztorok, béresek szegődtetését és a „juhbemérést” is ekkor tartották. Utóbbi arról szólt a lemért tejmennyiség alapján megállapították, hogy a gazdák a nyár folyamán milyen sorrendben, mennyi tejet kapnak.

Szent György napi közmondások:

Ha a rozsvetésben a varjú elbújhat, akkor telt csűrt hoz az aratás.
Szent György után kalapáccsal sem lehet visszaverni a füvet.