Meghitt, mégis felemelő pillanatok tanúi lehettek mindazok, akik részt vettek a Vásárosnaményi Görögkatolikus Egyházközség húsvéti feltámadási szertartásán. Az ünnepi alkalmat Erdei Tamás atya vezette, melyet hagyományosan gyertyás felvonulás előzött meg a sötétségből a világosságba vezető út jelképeként.

A templomot körülölelő csendet apró lángok törték meg: a hívek kezében meggyújtott gyertyák fénye lassan egyesült, közösséggé formálva a jelenlévőket. Ez a gyertyás körmenet nem csupán hagyomány, hanem mély üzenetet hordoz: Krisztus feltámadása a világosság győzelme a sötétség felett, az élet diadala a halál fölött.

A görögkatolikus egyházban a feltámadási szertartás a húsvéti ünnepkör csúcspontja. Ősi szokás szerint a hívek virrasztva várják a feltámadás örömhírét, hiszen „égő gyertyával várunk Urunk érkezésére” a fény maga Krisztust jelképezi, aki legyőzte a halált és reményt hozott az emberiségnek .

A szertartás egyik legmeghatóbb mozzanata a körmenet, amely során a pap és a hívek együtt indulnak útnak. A feltámadási ikon és az evangéliumos könyv vezeti a menetet, miközben a közösség énekkel és imádsággal kíséri Krisztus győzelmének hírét. A templom kapujához érkezve a pap megjelöli az ajtót, majd belépve az „üres sír” és a fényesség fogadja a híveket – emlékeztetve arra a pillanatra, amikor az asszonyok is az üres sírt találták húsvét hajnalán. Különleges jelentőséggel bír a szertartásban a sírlepel is, amely Krisztus testének jelképe. A húsvéti ünnep során ezt a leplet a szentsírból az oltárra helyezik, jelezve: a halál már nem tart fogva, Krisztus feltámadt, és jelen van az élők között . A lepel így egyszerre emlékeztet a szenvedésre és hirdeti a dicsőséges feltámadást.

Ahogy a gyertyák fénye betöltötte a templom terét, úgy töltötte meg a hívek szívét is a remény és az öröm. A húsvéti köszöntés – „Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!” – nem csupán hagyományos üdvözlés, hanem hitvallás, amely generációk óta összeköti a közösséget .

A vásárosnaményi ünnepi szertartás ismét emlékeztetett arra, hogy a hit nem csupán múltidézés, hanem élő valóság: a sötétségből mindig van kiút, a fény mindig utat tör. A gyertyák apró lángjai ezt a reményt hordozzák minden egyes ember szívében.